KIÁLLÍTÁSI KONCEPCIÓ

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem közös kiállítása a kortárs design tervezési lehetőségeit és gyakorlatát helyezi egy köznapi tárgy kapcsán történeti környezetbe. A mai designt nem csak egy tárlat vizuális megformálásának művészi eszközeként kezeli, hanem a napjainkban megtervezett tárgyakat a történeti darabokkal együtt múzeumi műtárgyakként szerepelteti.
Kiállításunk egy hétköznapi tárgy különleges történetét és különleges világát idézi fel. Az olló története – szemben a fésű, a korsó, vagy a tű történetével – meglepően rövid: alig pár ezer éves. A vágás ezzel szemben nagyon régi emberi tevékenység, hiszen a nyúzástól, a bőr vagy vászondarabok szabásától a birkák gyapjának nyírásáig számos esetben szükség volt vágásra. A kényelmes és precíz vágásra szolgáló első eszközök mégis a kelta és római korig várattak magukra. A fejlődés is lassúnak bizonyult: egészen a középkorig kizárólag marokollókat használ Európa: a tengelyes, gyűrűs ollók elterjedése komótosan halad. Az utóbbi 150 évben azonban egészen különleges ollók fajtáit, valóságos irányzatait fejlesztik ki a tervezők. Az ollók mára az élet minden területén szerepet kapnak, családfájuk bonyolult és meglepően tagolt. Kiemelkedik ezek közül is az orvosi ollók sorozata, hiszen itt a különböző operációk minden egyes műtéti fogásához lassanként önálló típusú ollókat fejlesztenek ki az orvosok és a tervezők.
A tervezés pedig soha véget nem érő folyamat, s éppen ez adta kiállításunk ötletét is. A MOME formatervező diákjainak 2013-ban elkészült olló tervei sok esetben már a jövőre utalnak. A tárlat jól áttekinthető rendszerben, sokféle aspektusból megközelítve helyezi egymás mellé a közeli- és a régmúlt különféle ollóit, egy speciális terület (az orvostudomány) eszközeit és a legfrissebb designtanulmányokat. Az összekötő kapocs az ember, az emberre jellemző gondolkodásmód, amely különböző feladatok elvégzésére egy-egy kor technikai szintjén változatos és kifinomult eszközöket teremt.
A tárgyak mellett fontos hangsúlyt kap a kísérő, magyarázó információk újszerű tálalása, illetve a múzeumpedagógia is. Utóbbinál a design, a tárgytervezés és a tárgytörténet, technikatörténet összefüggéseinek interaktív bemutatására törekedtünk.  A MOME Formatervező Tanszékének diákjai friss, újszerű arculatot és kiállítási kommunikációt alakítottak ki, a Semmelweis Múzeum kurátora és restaurátorai pedig aprólékos munkával válogatták ki a legjellemzőbb típusokat. A címnek, az arculatnak és a kommunikációs anyagoknak az a célja, hogy megszólítsák az általános iskolai és a középiskolás generációt is. A kiállítás nem szándékozik az ollótörténet teljes akadémiai feldolgozását a látogatók elé tárni, inkább egyszerre történeti és design elméleti reflexió egy nélkülözhetetlen tárgy múltjáról és jelenéről.

A tárlat nyolc, egymással szoros kapcsolatban álló tematikai egységre tagolva mesél az ollóról és evolúciójáról:

* Élet – Halál
* Akkor & Most
* Családfa
* Bóbita
* Humor
* Interakció
* MOME vágta
* Tanulás

Az egyes fejezetekben hol elgondolkodtatóan, hol pedig frissen és játékosan lehet rácsodálkozni, hogy mi minden rejlik egy egyszerűnek tűnő, hétköznapi tárgy - az olló mögött.