Kedves Villő!

A Küldöttgyűlés megnyitásakor értesültünk Csaba hajnali haláláról.

A hír hallatán a Küldöttgyűlés felállva, a Szózatot énekelve emlékezett meg róla.
Csaba a legkiválóbb elnökségi tagunk volt. A betegsége tudatában felajánlotta lemondását, amit akkor nem fogadtam el.

Bíztam benne, hogy a feladat, amelyet teljes szívből, nagy betegen ellátott, életben fogja tartani.
Csaba eleget tett a felkérésnek, ahogy ereje engedte, a munkát elvégezte. Az Építészet Világnapján, október 7-én még ő értékelte a diplomapályázatokat.
Ahogy követtem az eseményeket, állapotának alakulását, egyre jobban éreztem, hogy az ő élete az elnökség életével véget fog érni.

Utolsó elnökségi döntésemmel a Küldöttgyűlés előtt bejelentettem:

CSONTOS CSABÁT A MAGYAR ÉPÍTÉSZ KAMARA SAJÁT HALOTTJÁNAK TEKINTI

Fogadd együttérzésemet  és vigasztalásomat ebben a kettős tragédiában a Magyar Építész Kamara leköszönő elnöksége nevében:

Noll Tamás