Tisztelt Kollégák!

Bizottságunk, az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően minimum kéthetente ülésezett. Szükség is volt 25 alkalomra, hiszen 61 határozatot hoztunk, 19 ügyet tárgyaltunk és fejeztünk be lezáró határozattal.
A korábbi évek tendenciája megfordult, az etikai ügyek száma jelentősen megnövekedett.

A három leggyakoribb etikai vétség a szerzői jogok megsértése, a jogosulatlan tervezés és a szándékos vagy gondatlan tervezői teljesítés, ill. ezek közül több együtt a különféle variációkban. Azt ügyek nagy része egyre bonyolultabb, szövevényesebb, építész kollégáink egyre rafináltabbak és ügyesebbek, így komoly nyomozó és bizonyító feladatok elé állítják az első és másodfokú bizottságok tagjait. Az esetek nagy részében a vizsgálat folyamán derül fény, hogy a panaszban megfogalmazott vélelmezett etikai vétségen kívül több, akár jóval nagyobb vétségek is elkövetődtek. Ezeknek bizonyítása sem egyszerű, ügyes építész kollégáink számítva a következményekre igyekeznek előre a bizonyítékokat eltüntetni, esetleg hamisakat gyártani.

Egy panasz a szerzői jogok megsértéséről szólt. A bepanaszolt É1 jogosultsággal rendelkező kamarai társunk egy külföldi ingatlanfejlesztő cég alkalmazottjaként, beruházói feladatokat ellátva egy szálloda tervezésének előkészítéséhez több tervező társaságot kért fel vázlattervek készítésére. A nem pályázatként lebonyolított verseny győztes tervéről kizárólag az ingatlanfejlesztő cég döntött.  A kiválasztott terv szerzőjével a bepanaszolt építész, az ingatlanfejlesztő cég beruházó alkalmazottjaként elkezdte a tervezési szerződés feltételeit egyeztetni. A tervezési díj ajánlatot magasnak, a határidőt hosszúnak ítélve, anélkül, hogy az egyeztető tárgyalásokat lezárta volna szerződést kötött egy másik, fiatal építészekből álló irodával a szálloda építési engedélyezési terveinek elkészítésére. A tervezési határidő mindössze 1 hét volt.
Az adott határidőre el is készült az építési engedély kérelem szövege, tervdokumentáció nélkül, ez benyújtásra is került, hiszen szigorodtak az építési terület beépítési feltételei, kérelemnek időben lennie kellett. A tervek később pótlásra kerültek, de kiderült, sem az építész iroda, sem a tervezőik nem rendelkeznek az épület tervezéséhez szükséges tervezői jogosultsággal. Nem baj, utólag került a tervekre É1-es tervezői aláírás is.
Panaszoltunk munkaviszonya idő közben – ki nem derített okból – megszűnt az ingatlanfejlesztő cégnél. Valószínűleg azonban nagyon a szívéhez nőtt a feladat, hiszen néhány nappal ez után kicserélésre kerültek az építési hatóságnál a korábban benyújtott tervek, mindössze annyi volt az eltérés, hogy felelős tervezőként most már az ő neve került feltüntetésre a korábbi É1-es tervező helyett. Bepanaszolt azzal védekezett, beruházóként ő már úgy irányított minden tervezőt, hogy az ő elképzelése valósuljon meg, tehát ő a terv igazi szerzője.
Egy eset, minden szereplője vétkes és hány elkövetett bűn, tervpályázat kijátszása, hatóság megtévesztése, jogosulatlan tervezés, strómankodás, szerzői jogok megsértése.

Nemcsak az ügyek száma, a nem jogos panaszok száma is megnövekedett.  Sok építtető, megbízó úgy gondolja, kártérítési, polgári peres ügyéhez szerez egy etikai vizsgálat lefolytatásával ingyen kamarai szakvéleményt ügyének elősegítéséhez. Ha a panaszból ez kiderül, el kell vizsgálat nélkül utasítani.
Sok túlbuzgó építési hatóság – félreértelmezve saját és a kamara szerepét, egy egyszerű, akár kótahiba vagy hulladéklap hiánya esetén is bepanaszolja a tervezőt kamarájánál. Ezeket a panaszokat is, vizsgálat nélkül vissza kell utasítani, a bizottságok nem tervellenőrök. Etikátlan az, ha valaki a hibát szándékosan, megtévesztés céljából követi el, megbízójának kárt okoz.
Növelte a panaszok számát az is, hogy kiszélesedett a bepanaszolhatóak köre. Az elmúlt év elejétől a kamarának joga az általa vezetett névjegyzéken szereplő műszaki ellenőrökkel és felelős műszaki vezetőkkel szemben etikai eljárást lefolytatni.

Egy kamarai tagtársunk, a bepanaszolt elvállalta egy kereskedelmi épület műszaki ellenőrzését, műszaki ellenőri jogosultsággal nem rendelkezve. A már folyó kivitelezés kivitelezőjét kifúrva meggyőzte az megbízóját, hogy az ő szervezésében a kivitelezés költsége kedvezőbb lesz. Így ő lett a kivitelezés felelős műszaki vezetője is – ehhez legalább jogosultsággal rendelkezett – saját magát műszaki ellenőrizve. Az épületen a tervtől eltérően jelentős módosításokat hajtott végre, homlokzatát kiegyenesítette, az alkalmazott szerkezeteket, anyagokat lesilányította, ahogy a kivitelezők mondani szokták, a tervet racionalizálta. Ismét meggyőzte az építtetőt, a módosítások nem építés engedély kötelesek. Az elkészült épület a használatba vételt nem kapta meg, a hatóság részben fennmaradási engedély kérelem benyújtását, részben visszabontást írt elő. Univerzális panaszoltunk nem esett zavarba, elkészítette a fennmaradási engedélyezési terveket is az eredeti tervek felhasználásával,  a tervező hozzájárulása nélkül. Az már csak hab a tortán, hogy a megfelelő tervezői jogosultsággal sem rendelkezett.
Az elkövetett etikai vétségek: jogosulatlan műszaki ellenőri tevékenység folytatása, összeférhetetlen egyszemélyben a műszaki ellenőri és felelős műszaki vezetői tevékenység, megbízójának szándékos megtévesztése, félretájékoztatása, jogosulatlan tervezés, szerzői jogok megsértése, megbízójának jelentős károkozás. Ezt követően az elmarasztalt bepanaszolt politikai kapcsolatait felhasználva még megpróbálkozott bizottságunk befolyásolásával, beszámoltatásával.

A panaszok, az ügyek száma nő, egyes bizottságokra sokszor teljesíthetetlen terhet rakva. Mégis sokszor úgy érezzük, nem mindig azzal foglalkozunk, amivel igazán kellene. Hónapokig foglalkozott a kamara első és másodfokon egy nyugdíjas szegedi jogászprofesszor ügyével, aki azért panaszolt be egy építészt, mert a vele egy társasházban lakó szintén nyugdíjas szegedi bírónak az övénél 1 m2-el nagyobb garázst tervezett, hogy egy fát megmentsen a kivágástól.
Ugyanakkor az igazán lényeges kérdések el sem jutnak a bizottságok elé. Nem telik el olyan hónap, hogy akár a szak akár a polgári sajtó ne foglalkozna valami építési botránnyal, összejátszással. Sok esetben építész nevek is felmerülnek, de ahol nem, ott is kell lennie építésznek, hiszen bontás, eléépítés, túlépítés, átépítés a kérdés. Mindezeket meg lehet tenni építészek közreműködése nélkül? És ezt nemcsak én kérdezem. Nem volt még olyan végigvitt kamarai-etikai vizsgálat, mely ezekben az esetekben az építészek szerepét kiderítette, tisztázta volna. Az építészet ügyének, kamaránk és az építészek tekintélyének feltétlenül segítene, ha ilyen ügyeket nem elhallgatnánk, hanem korrekt etikai vizsgálatot követően építészeink szerepét tisztáznánk, esetleg hibákat megállapítva.
Tisztelt kamarai tisztségviselők, szabályzatunk szerint minden tisztségviselőnek etikai kötelessége a tudomására jutott esetekben eljárást kezdeményezni.

Persze nem egymás bepanaszolására kívánom itt az építészeket buzdítani, nem ez a cél. Tudjuk, hogy a jogszabály ellenesen működő építészek száma nagy, jóval nagyobb mint azt a bejelentésekből, határozatokból láthatjuk. Tudjuk ennek gazdasági, társadalmi, neveltetési és jogi indokait, tudjuk azt is, hogy mi építészek saját magunkon, azaz kamaránkon kívül másra nagyon nem igazán számíthatunk. Meggyőződésünk azonban – és ez az ok, amiért megbízatásunkat megalkuvás nélkül végezzük, - minden kétséges ügy felderítésével egy lépést tettünk előre az egy célért küzdő, egymást nem kijátszó, eredményesen összetartó, jogszabályokat betartó szakmailag és etikailag kifogásolhatatlan építész közösség létrehozásában.

Az elmúlt évben csupán 2 határozatunk vált végrehajthatóvá, a többi ügy bíróságokon folytatódik.  Az év elejétől már nemcsak az elmarasztalt építész kérheti a bírósági felülvizsgálatot, hanem a panaszos is, élnek is jogukkal, súlyosabb elmarasztalást követelve.
A bírósági eljárások akár évekig is elhúzódnak, ezért a tavaly befejezett etikai eljárások számát nem lehet összevetni a befejezett bírósági ügyekkel. Az viszont biztos, nem érdemes bírósághoz fordulni, az elmúlt évben összesen egy etikai ügy határozatát nem hagyta jóvá a bírósági ítélet, egy első fokú eljárási hiba miatt új eljárást rendelt el. Az összes többi esetben a bíróság az etikai bizottság határozatát helybenhagyta.

Ezek vagyunk mi, és mi van a jóval nagyobb mérnökközösségben. A Mérnök Kamarában évi 63 panaszból 46-ot nem fogadtak be, vagy elutasítottak, összesen 4 esetben hoztak marasztaló határozatot. Tényleg a mérnökök ennyire angyalok?



Több mint egy éve dolgoznak az etikai bizottságok az alapelveiben új eljárásrend szerint. Emlékeztetőül elmondom, 2007-ben módosult a kamarai törvény, a módosulás legfontosabb része – a Mérnök Kamara kezdeményezésére - az etikai-fegyelmi eljárás rendjének részletesebb szabályozása volt.  A törvénytervezetet többször észrevételeztük, azonban tiltakozásunk nagy részének figyelmen kívül hagyásával, kamaráink etikai-fegyelmi munkájának részletesebb ismerete nélkül, alapvetően a mérnök kamara elvárásaira alapozva került a törvény végleges formában jóváhagyva. A törvénymódosítás szükségessé tette szabályzatunk módosítását. Már akkor tudtuk, a szabályzatban megfogalmazott eljárásrend lényegesen nagyobb terhet tesz az etikai bizottságokra. Az évek óta jól működő, begyakorolt és megszokott etikai eljárásra fordított energia és idő a lényegesen bonyolultabb, többlépcsős új eljárási szabályok miatt a többszörösére emelkedett. A vizsgálóbiztosi előzetes eljárás nem egyszerűsítette, hanem fölöslegesen megduplázta az elsőfokú eljárások idejét, aránytalanul nagy terhet téve a biztos vállára, az egyszemélyes vizsgálat ugyanakkor a bizottságokat is megfosztotta a közös munkától, a közös gondolkozástól. A jogszabály minden ügyben több, akár 4-5 közbenső határozat meghozatalára kötelezi a bizottságokat.
Egy év elteltével felkértük az első fokú etikai bizottságokat, számoljanak be tapasztalataikról, tegyenek javaslatot a szabályzat módosítására. A vélemények nem voltak meglepőek, a bizottságok többségében visszasírták a korábbi eljárásrendet. A szabályzat módosítására azonban komolyabb észrevételek csak két kamarától érkeztek. Nem volt könnyű megértetnünk, hogy bizottságunk mozgástere nagyon csekély a törvény túlszabályozása miatt. Éjszakákba nyúló vitákon alakítottuk ki velük közösen a törvény szövegének még megfelelő szabályzat módosítási tervezetünket, melyet a mai küldöttgyűlésen terjesztünk elő jóváhagyásra.
Tisztelt etikai bizottságok, azóta a mérnökök is rájöttek, bakot lőttek, így nincs veszve minden. Idézem a mérnök kamara etikai bizottságának beszámolójából: „A törvénymódosítást az etikai bizottság tagjai túl komplikáltnak, a szükségesnél sokkal bürokratikusabbnak érzik, főleg a vizsgálóbiztosi különválasztott feladatokat és felelősséget.  Ezt a törvényalkotó által meghatározott eljárási rendet a törvényhozónak kell újból átgondolnia, életszerűvé tennie, a talpára állítani.” Ezt olvasva azonnal felvettem a kapcsolatot Dr. Greschik Gyulával, a Mérnök Kamara etikai bizottság elnökével, hogy tévedésüket enyhítendő, közös erővel kezdeményezzük az elhibázott törvénymódosítás korrigálását.


Egy másik jogszabály az, amelyik azonban sokkal nagyobb vihart kavart, ez az a jogszabály, ami eddig nem tapasztalt komoly indulatokat váltott ki az építész társadalomban.
Egy éve a beszámolóm jó része a szerzői jogok védelméről szólt. Úgy fogalmaztam, ez a legfontosabb jogunk, hiszen már mindent elvettek tőlünk, csak a szerzői jogaink maradtak. Most ez került komoly veszélybe. Úgy gondolom, már mindenki tudja, a 277-es Kormányrendeletről beszélek.
Bizottságunk zászlajára tűzte a szerzői jogok védelmét. Ezt nemcsak kollégáinkkal, építtetőkkel szemben kötelességünk védeni, hanem ha kell, a jogalkotóval szemben is.
A jogszabály megjelenését követő első alkalommal, már január elején kezdeményeztük az elnökségnél, hogy a kamara támadja meg az építészek érdekeit és szerzői jogait mélyen sértő jogszabályt az Alkotmánybíróságon. Dr. Enczi János közreműködésével elkészült az alkotmánybírósági előterjesztés, melyet átadtunk az elnökségnek.
A szerzői jog védelme alá tartozik az építészeti alkotás és annak terve.  Az építész személyhez fűződő joga annak elhatározása, hogy műve, azaz terve nyilvánosságra hozható-e. A vagyoni jogok szerint viszont a szerző kizárólagos joga, hogy művét többszörözze, ill. erre másnak engedélyt adjon A szerzőt ezért díjazás illeti meg. A szerző kizárólagos joga, hogy művét terjessze, ill. erre másnak engedélyt adjon. Terjesztésnek minősül a terv eredeti vagy másolati példányának nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele, vagy annak felkínálása.
A tulajdonjog oltalmáról, a szerzői vagyoni jogok, valamint a személyhez fűződő jogok védelméről az Alkotmány 13.§ és 54.§ rendelkezik.
A 277-es Kormányrendelet ezzel ellentétben kötelezi az építészt tervének átadására ellenszolgáltatás nélkül. Az átadott tervekhez bárki hozzáférhet, az építész hozzájárulásának kikérése nélkül arról másolatot csináltathat, ezért díjazás nem az építészt, hanem a nyilvántartót illeti meg.
A 277-es Kormányrendelet sérti az építész tulajdonhoz és szerzői jogaihoz fűződő jogait, ezért alkotmánysértő.
A 277-es Kormányrendelet sérti a szerzői jogi törvényt, ami magasabb rendű jogszabály, ez szintén ellentétes az alkotmányunkkal.
A 277-es Kormányrendelet már folyamatban lévő tervezési munkákra is vonatkozik, olyan kiviteli és megvalósulási tervdokumentációk átadására kötelezi tervezőt, melyek a rendelet hatályba lépésénél korábban létrejött szerződés alapján keletkeztek tehát visszamenőleges hatállyal rendelkezik, ami szintén Alkotmány ellenes.
A 277-es Kormányrendelet olyan megvalósulási tervdokumentációk átadására kötelezi tervezőt, melynek elkészítése egy másik Kormányrendelet szerint nem a tervező, hanem a kivitelező feladata.

Beláttuk, a kamara akkor tud erőt felmutatni, ha az elnöke és nem egy bizottsága fordul az alkotmánybírósághoz. Tudomásul vettük, hogy az elnök a jogalkotóval próbál egyezkedni e lépés előtt. Egyezség azonban nem jött létre, az alkotmánybírósági kérelem április végén előterjesztésre került.
Tisztelt küldöttgyűlés, nem hagyhatjuk a szerzői jogok államosítását.


Az elmúlt négy év alatt bizottságunk minden tagja felelősséggel és hozzáértéssel látta el feladatát, a bizottság egységes szellemben, érezve a döntések súlyát és következményeit, lelkiismeretesen és professzionálisan működik.
Megköszönöm:
Müller Mária
Somogyi Judit
B. Szabó Veronika
Dusa Zsuzsanna
Gráf Ottó
Béres István és
Bajkai Gábor tagok munkáját.

Megköszönöm a területi etikai bizottságok elnökeinek, tagjainak, valamint Dr. Enczi János ügyvéd úrnak és Urbán Juditnak, hogy munkánkat segítették.
Kérem beszámolóm elfogadását.

Budapest, 2009. 05. 29.

Szalay Tihamér
MÉK E-FB