A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tisztelettel meghívja Önt SUGÁR PÉTER habilitációs előadására.
A habilitációs előadás időpontja: 2016. V. 12. 10:15
Az oktatási előadás címe: Ornamentika és modernitás
A habilitáció helye: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem K épület 2. emelet 275. (1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3.)

ALKOTÓI TEVÉKENYSÉG TÉZISEKBEN

1. Történeti város és kontextualitás A történeti város transzformációjának a vizsgálatával először 1980-ban, az egri Tetemvár városrész rehabilitációjával foglalkozó diplomatervemben tettem átfogó kísérletet. Ez a munka elindítója lett munkáimban egy kontextualista szemléletű gondolkodásnak, ami a településszövetbe való beillesztéssel, a beépítés törvényszerűségeinek, jellegzetességeinek a felismerésével és megfogalmazásával, a meglévő környezet és az új elemek közti “törés” elkerülésével, a szétszakadt szövetek összevarrásával, a különböző struktúrák összefésülésével jellemezhető.

2. Identitás és térszervezés Az identitás talán legeklatánsabb kifejeződése a térszervezés, hiszen az mindig valamilyen világmodellt, kozmikus képletet fogalmaz meg. Két iskola pályázati tervében kétféle térbeli modell volt a térszervezés alapja, amelyek az iskola közösségének a világnézetével függenek össze.

3. Identitás és forma A közösség magára ismerésének, magára emlékezésének egy másik kifejezési lehetősége a szimbolikus forma. A tolcsvai Oremus borászat tervezésekor az idézett forma sorolása kísérlet volt arra vonatkozóan, hogy egy motívummal, egy formával leírható-e, megfogalmazható-e egy épület külső képe.

4. A tájjal folytatott párbeszéd A megművelt természetbe, a tájba történő integrálás technikája a program megfelelő léptékű elemekre bontása, illetve olyan beépítési konfigurációk választása, amelyeknek az adott környezetben hagyománya van.

5. A várossal folytatott párbeszéd A városi közegben való megjelenés nem feltétlenül csak igazodást kíván, adott esetben interaktív párbeszédre való ösztönzést is jelenthet. A budai Duna parton épült Lánchíd 19 szálloda összetett, többszintű kommunikációt folytat a várossal, a Dunával és az idővel.

6. Az ornamentika, mint kommunikációs stratégia Munkáimban az ornamentikát a környezettel, a befogadó társadalmi közeggel folytatott kommunikáció sajátos eszközének tekintem, amely az elvont építészeti nyelven túl konkrétabb és a laikusok számára is érthetőbb üzeneteket képes közvetíteni. Az anyagok ornamentális kezelése, mint a “közönséggel” folytatott párbeszéd lehetősége egyúttal a forma leváltásával kecsegtető stratégiát is jelent a számomra.