Immár ötödik éve került megrendezésre a Design Szolfézs, a félévet tematikus blokkokra osztó programsorozat, melynek indító kétnapos workshopja a Design Rafting. Az idén hat csapatba osztott ifjú tervező hallgatóknak ezúttal Rube Goldberg masinákat kellett megalkotniuk. A győztes gép A nagy cipőfűző kikötő lett, amit  Fülöp József rektor cipőjén mutattak be, sikeresen.

Fura szerkezetek, hétköznapi és nem mindennapi tárgyak egyvelege, pattanásig feszült izgalom és figyelem az egyetem Auditóriumában, ami talán még soha nem volt ennyire sokszínű, mint múlt hét csütörtökön és pénteken. A Design Raftinggal elkezdődött a Design Intézet (Formatervező, Tárgyalkotó és Textiltervező Tanszékek) BA elsőéveseinek szóló első féléves programja, a Design Szolfézs. A hat csapatra osztott diákok (oktatókkal és alumni tagokkal kiegészülve) péntek délután fél 4-től sorban mutatták be a csupán másfél napon keresztül felépített bonyolult szerkezetüket, beavatva a nézőket a nehézségekbe és a meglepő fordulatokba. A masinák – Ezüsthenger átadó gép, Az út előttünk, Design Fröccs Automata, A nagy cipőfűző kikötő, Beetető, LazyPhone - egyszeri és megismételhetetlen működésének lehettek szemtanúi a jelenlévők. Az élmény mindenki számára különleges volt: a nézők hol a szerkezetek között, hol azok szerves részeiként követhették figyelemmel az eseményeket.

A látványos és szórakoztató prezentációk után Koós Pál, a Design Intézet igazgatója nyújtotta át a vándor trófeát - egy aranyszínű evezőlapátot - A nagy cipőfűző kikötő masinát megalkotó csapatnak. Ezután a kötetlen Design Fröccs vette kezdetét, ahol a tanárok és a friss hallgatók engedhették szabadjára kérdéseiket és ötleteiket a látottakkal vagy éppen a MOME-val kapcsolatban.

A Design Intézet BA első éveseinek szóló program koordinátorai Pais Panni és Csernátony Fanni.

Mi volt a leglehetetlenebb tárgy, amit a diákok felhasználtak?
Egy hatalmas és borzasztóan nehéz autó felni, ami kulcsfontosságú szerephez jutott A nagy cipőfűző kikötő gépben.

Az eszközzel megszólított oktatók (Koós Pál és Fülöp József) mennyire voltak nyitottak a részvételre?
Nyitottak voltak, szerencsére mindkét gép beteljesítette funkcióját: a Rektor úr cipőfűzője kikötődött, Koós Pált pedig szépen "beetették" a tányérra pottyanó szőlőszemmel.

Ha ámulatba ejtő megoldást kellene említeni, akkor melyiket választanátok?
Látványos megoldás volt a buborékokat fújó leeresztő lufi, mielőtt egy kar átadná a MOME ezüsthengert.

Másfél napjuk volt e bonyolult eszközök megépítésére a hallgatóknak…
Valóban, egy ilyen "gépet" precízen megépíteni nagyon hosszadalmas munka: sok tervezést és sok kísérletezést, tesztelést igényel. Ez utóbbi főképp azért hosszadalmas, mert egy teszt egyenlő a gép összeomlásával. Azaz használat után a nagyját újra kell építeni, így nem olyan egyszerű a kísérletezgetés. A hallgatóknak levetített inspiráló videók között több olyan szerkezet is van, amit akár egy évig is építettek. 

A fotókat Torma Krisztián készített. Kérem neve feltüntetését használatkor.

Az esemény videója (Polhodzik Ádám készítette):

MOME Design Rafting 2015 from adams on Vimeo.