Szomorúsággal tudatjuk, hogy KENYERES SÁNDORNÉ JULIKA építész, a Heves Megyei Építész Kamara titkára 2021. augusztus 10-én elhunyt.
2021. augusztus 19-én csütörtökön 12 órakor a Gyöngyös Alsóvárosi Temetőben veszünk Tőle végső búcsút.

Főhajtás

Szeretet, tisztelet, megbecsülés - így érzünk szívünkben, amikor utolsó búcsút veszünk Julikától Gyöngyösön, 2021. augusztus derekán.
A Heves Megyei Építész Kamara titkára, Kenyeres Sándorné Julika, hosszú és kegyetlen betegség után, 2021. augusztus 10-én elhunyt.
Döbbenten vettük a hírt, hisz alig sejtettük, hogy beteg. A Kamarában végzett több mint két évtizedes titkári munkája Heves megyében, de országosan is ismert építészmérnökké tette. Az ősz hajú, csendes, szakmai tudásával sosem hivalkodó, szerény, de hihetetlenül akkurátus személyét mindannyian szerettük és tiszteltük.
Bár az utóbbi években zavarta őt, hogy a Magyar Építész Kamara legidősebb titkára, s erre hivatkozva meg-megpendítette, hogy visszavonulna már, meggyőztük, hogy maradjon velünk. Szívesen állt kötélnek, mert nem csak mi ragaszkodtunk hozzá, hanem ő is nagy örömmel és odaadással volt közöttünk a legutolsókig.
Sokan nem gondolták, hogy a háttérben a sok éve hordott tumor-betegsége áll.
Emberségét többen és jobban ismertük, mint életútját, ezért álljon itt most néhány fontos megálló a közel 78 évének történetéből.

Gyöngyösön született 1943-ban, egyszerű értelmiségi családban.
Édesapja közismert matematikatanára volt a városnak, így számára predesztináció volt e tárgy irányába történő tanulmányi orientációja.
Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait is Gyöngyösön folytatta, majd 1962-től a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatója volt ahol 1967-ben szerezte meg diplomáját.
1970-ben férjhez ment, társával 51 évi házasságban élt együtt, s két lányuk született.

Szakmai életútja:

•  Az egyetemi évei befejezése után 1967 augusztusában a gyöngyösi központú, jellemzően nagy méretű kivitelezési munkákat végző Heves Megyei Állami Építőipari Vállalatnál (HÁÉV) kezdett dolgozni.
•  1969-től a fiatal építészmérnöknő már építésvezetőként vezette a vállalat különböző helyein folyó építkezéseket.
• Néhány megemlítendő munkája:
  • a gyöngyösi, közel 100 lakást, földszinten üzleteket, irodákat, bankot magába foglaló városközponti épület a Hanisz téren,
  • a jelenlegi Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Károly Róbert Campus, a gödöllői mezőgazdasági funkciójú mesterséges megtermékenyítő állomás épületegyüttesei.
•  gyermekei születése után, a HÁÉV Műszaki Osztályán dolgozott, ahol a vállalat kivitelezési munkáinak műszaki előkészítését végezte (tervegyeztetések, tervfelülvizsgálatok, szerződéskötések, stb.).
•  1981-1985 a Mátravidéki Építő- és Szakipari KTSZ Műszaki Osztályán dolgozott, szintén a kivitelezések előkészítését és egyéb műszaki feladatokat végezve.
•  1985-ben személyes megkeresésre, az újonnan megépült YTONG Mátra Gázbetongyárban (Halmajugra) folytatta munkáját. Feladata az új építőanyag széles körű megismertetése, felhasználásának elősegítése, referenciaépületek tervezése, kivitelezésük figyelemmel kísérése.
•  S bár a vállalatot elhagyta 1989-ben, a Gólya utca páros oldalának nagyobb része – már a gyártól függetlenül – az ő tervei alapján épült meg. Saját otthonát is itt, ő maga tervezhette és lakott benne az utolsó napjaiig. Ez a tervezési munka maradt a legkedvesebb emléke a megálmodott lakóháztervek közül.
•  1989-től a vállalat megszűnéséig ismét a HÁÉV-nél vállalt építész munkát.
•  1991-1998 között Gyöngyös Város Polgármesteri Hivatala Városüzemeltetési Igazgatóságának Építéshatósági Csoportjánál lett építésügyi főelőadó.
• Mindvégig a hatósági munka hűséges, tiszta, szabályt-követő, becsületes köztisztviselője volt.
• Kimagasló szakmai eredményei elismeréseként Gyöngyös Város Képviselőtestülete az általa adományozható egyik legmagasabb kitüntetést, „Gyöngyös Város Közszolgálatáért” kitüntetést adományozta részére.
• Nyugdíjba menetelekor „Címzetes szak-főtanácsosként” köszönt el a Hivataltól 1998 novemberében.
•  Ezt követően kapott felkérést a Heves Megyei Építész Kamara titkári tisztére, amely feladat 2001-től a nyugdíjas éveiben szeretetteli, örömteli munka volt számára, ahogy számunkra is a vele együttműködésben töltött bő 20 éven át.
• Pontos, precíz, mindenben segítő és értő szakmaisága, csendes, alázatos emberi személyisége hiányozni fog.

Egy tagtársunk személyes búcsúja:

„Mély megrendüléssel olvastam a levelet, Julika gyászjelentését! Azon - immár kevesek - egyike távozott el közülünk, akivel hosszú időn keresztül dolgoztunk a HÁÉV-nél - együtt voltunk kis közösségünkben, a Kamarában. Kollegiális kapcsolaton túli embersége, tisztessége, közvetlensége és barátsága mindig sugárzott lényéből, Ő nekünk több volt, mint más! (Lehet, most tudunk többet Róla azzal, hogy - soha nem beszéltünk erről, de - egy láthatatlan szál, a HIT összekötött bennünket!?) Hiszem, hogy Julika már megszületett az új, az igazi, az örök életre! Velünk marad azonban itt is mindaddig, amíg emlékeinkben tudjuk tartani!”

Emlékét megőrizzük. Nyugodjék békében!