Prof. Dr. Széll László Ybl-díjas építész egykori műterménél és lakóházánál emléktábla-avató volt 2015. december 9-én a Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat és a Széll család szervezésében.

Az emléktábla állítását Balsai József korábbi képviselő és a család kezdeményezte, s most amikor a Derkovits utca 12. számú ház kapuoszlopán megtekinthető, nemcsak egy nagytudású professzorra emlékezünk, hanem azt is elképzelhetjük, amint ezen a kapun lépett be a kertbe, majd a házba, abba a házba, amelyet a maga számára tervezett és amelyben később családja s ma gyermekei laknak.

Az egykori pályatársakat, a tisztelőket, tanítványokat és barátokat, családtagokat fia, Széll László építész köszöntötte. Fonti Krisztina alpolgármester asszony meleghangú szavaiból azt tudtuk meg, hogy a Hegyvidéki Önkormányzat nagy figyelmet fordít arra, hogy azokat a személyiségeket, akik munkásságukkal kiemelkedő értéket teremtettek, ne csak a szakmájuk, családjuk ismerje, hanem a kerület lakói is. Így a kerületben – közterületen – már lassan 150 emléktábla őrzi ezen tudósok, művészek nevét.

Széll László 1903-ban Makón született, a József Nádor Műegyetem Építészmérnöki Karán 1929-ben megszerzett diplomája után két évvel már az Épületszerkezettan Tanszék docense, 1947-ben egyetemi magántanár, majd 1951-ben egyetemi tanár. Tervezői tevékenysége Budapesten és Székesfehérváron volt a legjelentősebb, de Tatán, Móron, Orosházán és Baján is találhatók gazdasági szakiskolák, amelyetek Széll tanár úr tervezett. Néhány általa megálmodott épület található még Szabadkán, Zomborban és az Ipolyságban is. A kerületben, a Csaba utcában a 65 lakásos OTP-ház szintén az ő rajztábláján nyerte el megvalósult formáját. Tervezői munkássága mellett nagyon jelentős oktatói tevékenysége: a Magasépítéstan I-II. című tankönyve 12 kiadást ért meg, legutoljára 2011-ben reprint formában jelent meg, az Építéstechnológia 1972-ben, a Homlokzatképzések egy évvel később, a Magas- és lapostetők című szakkönyve 1975-ben jelent meg. Ezek a tankönyvek – bár a „legfiatalabb” is 40 éve íródott – a szerkesztési elvek lefektetése tekintetében mind a mai napig használhatóak.

Tudományos fokozatai 1946-ban egyetemi doktori, 1962-ben a műszaki tudományok kandidátusi, 1973-ban a műszaki tudományok doktora fokozatát védte meg a Magyar Tudományos Akadémián. 1959 és 1964 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának dékánja volt. „Az építészeti tervezés, a műszaki irodalom, valamint az építészeti oktatás területén végzett több évtizedes magas színvonalú tevékenységéért” 1973-ban az Ybl-díjat kapott.

„Ő mindig építkezett – ha házat tervezett – ha könyvet írt – ha rajzolt – ha tanítványait nevelte. Mekkora gonddal tudott bajlódni épületein – a legalsóbb részletekkel is, mekkora alapossággal szerkesztette sorozatban megjelent könyvei legkisebb ábráit is – és milyen türelemmel ismertette meg sok tanítványával – velünk, akik valaha mellette is dolgozhattunk – ennek a „szép mesterségnek” – ahogy ő nevezte, elemeit és összefüggéseit. Ő velünk is, bennünk is építkezett, először lerakta tudásunk alapjait, hogy rá a hivatástudat és a szakma iránti elkötelezett alázat épületét emelhesse.” Ezt a gondolatot emelte ki unokája Széll Péter építész abból a nekrológból, amelyet tanítványa, majd munkatársa Farkasdy Zoltán építész mondott 1976-ben a Professzor úr temetésén. Az építész unoka két éves volt, amikor nagyapja elhunyt, így sajnos a kiemelkedő emberi tulajdonsággal és szakmai ismeretekkel bíró professzort nem ismerhette. Széll professzor szelleme a Buda szívében található kis sorházas telepen, ahol a sajátján kívül más épületet is tervezett, az immár 75 éves lakóház épületében mind a mai napig megérinti azokat, akik erre fogékonyak.

Az értékteremtés és értékőrzés nem áll messze egymástól. Csak az értékek felismerésére van szükség, ezt erősítette meg ez az emléktábla avatás is. Az építész-hivatást folytató és azt magas szinten űző fia és unokája, a Hegyvidéki Önkormányzat valamint a szakmai szerveztek támogató partnerek ebben a folyamatban. Csak álljunk meg néha egy percre és emlékezzünk a már eltávozottakra. Elgondolkodtatnak és erőt adnak a további munkához.

Budapest, 2015 decembere
Horváth Edina