1.Általános kérdések, elvek
Szükség van egy minden építési folyamatot átfogó és szabályozó, rövid, az építéssel foglalkozók számára jól érthető és kezelhető (nem csak jogászok által értelmezhető), tömör, egységes építési törvényre. Ennek érdekében:

Javasolt egy törvény alá vonni a mai Építési törvényt, a Településképi törvényt és az Örökségvédelmi törvénynek az épített örökségvédelemmel foglalkozó részét. A településképi védelem az építési folyamat előkészítésének és végrehajtásának egyik legfontosabb eleme, így e törvényben a helye. Az épített örökségünk védelme jórészt építési, vagy az építéssel összefüggő tevékenység, aminek folyamata az előkészítéstől a megvalósításig lényegében azonos egy új beruházási folyamattal. Az épített örökségünk nemcsak a műemlékeket és az egyéb védelemmel rendelkező építményeket kell, hogy jelentse, hanem minden értéket hordozó megvalósult épületét.

Az építési törvényben az elvek, követelmények, elvárások legyenek pontosan meghatározva, a részletszabályozások minden esetben kormányrendeletekbe, miniszteri rendeletekbe vagy kötelezően betartandó szakmai szabályokba kell foglalni. A törvény nem veszhet el a részletszabályozásban, minden ilyen törekvést ki kell venni és alacsonyabb rendű jogszabályokban szabályozni. Így lesz jól áttekinthető, érhető és használható hosszútávon, valamint így kerülhető el - a mai gyakorlattal ellentétben, - hogy bizonyos elemeket a törvény is és kormányrendelet is szabályoz.

Szükségszerű a kormányrendeletek számának csökkentése, összevonása. A kormányrendeleteket az építési tevékenység logikája szerint kell rendszerezni és felépíteni, hogy segítse az építési folyamatban résztvevők munkáját. Jelenleg egyes kérdések több rendeletben szétszórva, áttekinthetetlenül, sokszor vélt ellentmondásban találhatók meg. Nem lehet olyan szabályozás ami nem, vagy többféle módon értelmezhető.

Ne legyen minden jogszabályba foglalva. A szakmai szervezeteknek (kamaráknak) meg kell adni a jogot, hogy szakmagyakorlási szabályaikat meghatározzák. Azonban ez csak akkor lehet eredményes, ha ez mindenki számára - mint egy jogszabály- kötelező hatályú. Annak nincs értelme, hogy a kamara szabályozza pl. a terv műszaki tartalmát, amit a tagjának be kell tartania, de sem a megrendelője, sem az engedélyező hatóság, sem más szereplő ezt nem veszi figyelembe. A törvényben kell ennek kötelező érvényét rögzíteni. (Hasonlóan kell működnie, mint egy önkormányzati rendeletnek.)

A „kerettörvénnyel” szemben mindenképp elvárás, hogy csak olyan mélységig szabályozzon, amilyen mélységet egy törvénytől elvárunk, ami nem igényli azt, hogy folyamatosan változzon a törvény. A törvényt részletező kormányrendeletekkel szemben elvárás, hogy közérthetőek, minden érintett számára egyértelműek legyenek, minél kevesebb, de annál alaposabb rendeleteket kelljen alkalmaznunk. Minden olyan kérdést, amelyet igazából a szakma tud megválaszolni, meghatározni, azt a szakmai szervezetek hatáskörébe kell utalni azzal a megkötéssel, hogy a delegáló törvény biztosítsa ezek erejét is, azaz egy hatóság, vagy szakhatóság ne értelmezhessen saját szájíze szerint egy kamarai szabályzatot (pl. tervdokumentációk tartalmi követelményei), hanem számára az is olyan súlyú legyen, mint egy kormányrendelet, vagy törvény. Ez a struktúra tudja biztosítani a rendszer megfelelő rugalmasságát, ad lehetőséget arra, hogy a folyamatosan jelentkező új kihívásoknak is meg tudjanak felelni a jogszabályok és szabályzatok.

Ebben a jogszabályi hierarchiában biztosítható, hogy egy jól átlátható, logikusan felépített törvény hosszú ideig változatlan maradhat, a végrehajtásának lebontását szolgáló szabályok viszont az aktuális viszonyokhoz jobban igazíthatók, a rohamos szakmai, műszaki fejlődéshez a szakmai kamarák a szakmai szabályaikat, elvárásaikat naprakészen (pl. BIM fejlődése, elterjesztése) tudják kezelni.

Fontos szempont a jogi környezet kiszámíthatósága. Érjünk el végre valamilyen nyugvópontot, és ebben a feltételrendszerben tudjunk minél hosszabb ideig kiszámíthatóan dolgozni. A folyamatos paradigmaváltások miatti újratanulási folyamatok visszavetik az alkotó munkát, pedig mi építészek ezzel szeretünk foglalkozni, ezt várja el tőlünk a társadalom, és az ország vezetése egyaránt.

Mivel a törvények alapvetően a végrehajtási rendeletekre támaszkodnak a törvény szövegének véglegesítése előtt célszerű lenne a kapcsolódó végrehajtási rendeletek (legalább szakmai koncepció szintű) megalkotása is, csak így biztosítható a jogszabályok koherenciája. Ezzel összefüggésben a végrehajtási rendeletek a törvény hatályba lépésével együtt lépjenek hatályba, a megfelelő átmeneti szabályok megalkotásával és az átálláshoz szükséges felkészülési idő biztosításával.

A jogszabálynak azt a szemléletet kell sugallnia, hogy minden építés, minden épület az épített környezet, az épített örökség okán társadalmi kérdés, azaz közügy. Éppen ezért a jogszabály preambulumában fel kell hívni a figyelmet mindannyiunk közös felelősségére, legyünk, építtetők, hatóság, tervezők, kivitelezők vagy üzemeltetők, használók, hogy mindaz, amit egy beruházással, egy épülettel hátra hagyunk magunk után, az az egész társadalmat, mindannyiunkat minősít, meghatároz, éppen ezért súlyos felelősséggel tartozunk, hogy mi marad utánunk!

2.Tartalomjegyzék
Az építési „kerettörvény” tartalomjegyzékének a jelenlegi Étv. alapján célszerű megszületnie, a Magyar Építész Kamara ezen elv mentén adta meg téma és tartalomjegyzék javaslatát: a jelenlegi Étv. fejezeteit ki kell egészíteni az integrálni kívánt törvények megfelelő fejezeteivel, valamint a fentiek alapján szükségessé váló egyéb fejezetekkel. Véleményünk szerint elegendő jól alkalmazni az eddigi szakmai, jogalkotási tapasztalatokat, és kiegészíteni mindazzal, ami előremutató. Hiszen nem attól lesz valami jó, hogy elveti a korábbiakat, és új rendszert hoz létre, sokkal inkább attól, hogy értékeli a meglévő állapotot, kiszűri és elveti a hibás gyakorlatot, és helyette új, korszerű megoldásokkal helyettesíti azt.

Az építés minden esetben közügy. Javasolt minden építési tevékenységnél az építés mérete, földrajzi, vagy társadalmi jelentősége, örökségvédelmi értéke stb. jellemzőktől függő és mértékű társadalmi kontroll. Ennek olyan mértékűnek és jellegűnek kell lennie, hogy biztosítani tudja a köz érdekét. Az építészeti minőség, településkép kérdésében a főépítészi rendszer, tervtanács, műszaki és szabályozási kérdésekben a szakhatóságok és hatóságok, megvalósítás kérdésében az építésfelügyelet. Ennek a rendszerét úgy kell felépíteni, hogy arányos és hatékony legyen, ne legyen átfedés és ne legyen túlszabályozott.

3.Fogalomtár
Elengedhetetlen egy fogalomtár létrehozása. Ez ne csak az adott jogszabályban szereplő építéssel kapcsolatos fogalmakat tartalmazza, hanem a teljes építéssel kapcsolatos jogszabályi halmazban szereplő minden fogalmat. Nem járható, és biztosan megváltoztatandó az a mai gyakorlat, hogy minden kormányrendelet próbál néhány fogalmat értelmezni több kisebb sikerrel úgy, hogy ezek közül már több más jogszabályban is értelmezésre kerültek, sok esetben más értelemmel.

4.Feladatok, jogok, felelősségek
Indokolt meghatározni, hogy mi az állam, az önkormányzatok és egyéb szereplők, tulajdonosok (jogi és természetes személyek) kötelezettsége, joga és felelőssége. A három követelménynek mindig együtt kell szerepelnie, ha egy is kimarad, nem működik. A kötelezettségek közé kell sorolni a használat, tartósság stb. alapvető követelményeken kívül a fenntarthatóságot, karbantarthatóságot.

Meg kell határozni a szándék megfogalmazásától a megvalósult beruházás élettartamának végéig tartó építési folyamat összes szereplőjének feladatát, jogát, kötelességét és felelősségét. Ez vonatkozik a beruházóra, a hatóságokra, a tervezőre, a kivitelezőre, és az üzemeltetőre egyaránt. Ennek jó alapja lehet a korábban a MÉK-MMK-ÉVOSZ által elkészített Beruházási Folyamatok Rendszere, valamint a Tervezői Szolgáltatások rendszere című anyag. Ezt a kérdést a beruházási kerettörvény is érinti, illetve az abban szabályozott és felállítani kívánt Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanács feladatává teszi az állami beruházások kapcsán kidolgozandó rendszert. Mivel ezt a kérdést minden beruházás esetében szabályozni szükséges, ezért a 2 törvényt összehangolva kell meghatározni, és megválaszolni az említett kérdéseket.

Ezzel egyidejűleg lehet a díjszámítási ajánlást rendeletbe foglalni, ezáltal rendezett viszonyokat teremteni.

Fontos lenne legalább állami és önkormányzati beruházásoknál kötelezővé tenni a tervellenőr részvételét az építési folyamatba.

A Tervezői Szolgáltatások rendszerében rögzíteni kell a tervezővel, illetve a tervezési folyamat és az ahhoz tartozó tervdokumentáció egyes fázisaival szemben támasztott követelményeket, hozzárendelve az ehhez szükséges időbeli és anyagi feltételek biztosításának szükségességét.

Fontos a generáltervezői szerep kötelező visszaállítása, jogszabályi szabályozása. Pontosan definiálni kell irányító, összefogó („karmesteri”) szerepét, meg kell határozni kötelezettségét, jogait, felelősségét. Javasolt, hogy a tervező építész kötelezően vegyen részt az általa tervezett épület tervezői művezetésében, ennek megfelelően értékhatártól függetlenül kötelezővé kell tenni a tervezői művezetést.

Javasolt, hogy a tervező építész visszakapja a teljes folyamatban az irányító, ellenőrző szerepét az általa tervezett épület megvalósítási folyamatában. Több európai országban gyakorlat, hogy nincs kivitelezői számla kifizetés építész jóváhagyás nélkül. Legalább a kivitelezés főbb lépcsőinél szükséges legyen tervezői nyilatkozat, használatba vételre ne jusson addig az épület, amíg a tervező nem nyilatkozik, hogy az épület a terveknek megfelelően valósult meg. A kivitelezés során tervtől eltérni még a kis részletekben se lehessen tervezői hozzájárulás nélkül.

5.Szabályozás
A szabályozásnak egyértelműnek és egymásra épülőnek kell lennie. Egyértelműen meg kell határozni, hogy meddig terjedhet egy önkormányzat szabályozási lehetősége, és hol vannak a magasabb rendű szabályozások határai. Ezt a hierarchikus rendszert egyik szereplő sem hághatja át. Biztosítani kell a szabályozás megfelelő rugalmasságát, az adott szabályozásban résztvevők szakmai hozzáértésének megfelelő szabadságot kell beépíteni a rendszerbe, amely ugyanakkor nem eredményezhet jogbizonytalanságot. Fontos annak az alapelvnek a biztosítása, hogy a helyi közösséget, az önkormányzatot érintő döntések, szabályozások helyben születhessenek meg, ugyanakkor illeszkedjenek a nagy egészbe, és megfeleljenek nemcsak a helyi, hanem az össztársadalmi érdekeknek is.

Törekedni kell arra, hogy minél kevesebb kivételes szituációt, lehetőséget engedélyezzen a jogszabály. Érthető, és elfogadható kormányzati törekvés, hogy bizonyos, nemzetgazdasági szempontból kiemelt fontosságú beruházások esetében különleges szabályokat alkalmazzon a jogalkotó, ugyanakkor ennek felhígítása, a ténylegesen nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásoktól eltérő, egyéb érdekek mentén megjelenő kivételek alkalmazása az eredeti szándékot gyengíti. A jogszabálynak szigorúan szabályoznia kell, hogy mely esetekre terjedhet ki a kivétel szabálya, és ilyen esetekben hogyan, milyen eszközökkel érvényesíthető a helyi érdek, hogyan hozhatók egyensúlyba a helyi és a nemzetgazdasági szempontok. Egyik érdek sem írhatja felül a másikat!

Javasolt kiépíteni az ellenőrzés rendszerét minden területen és a tevékenység minden szintjén. Ami nem ellenőrizhető és nem szankcionálható, az nem lesz végrehajtva.

Óvakodni kell a túlszabályozástól. Szabályozni lehet eljárásrendet, műszaki kérdéseket, hatósági ügyintézést, peremfeltételeket stb., de nem lehet szabályokba foglalni az építészeti, településképi minőséget. Ha minden szabály betartásra kerül, az akkor sem biztosítéka az építészeti minőségnek. Ezért teret kell hagyni az építészeti minőség megvalósíthatósága érdekében bizonyos szabályok alóli felmentéshez.

6.Hatósági munka, hatósági rendszer
Gyors és ügyfélközpontú hatósági, szakhatósági rendszer létrehozása a cél.

Az építési hatóságok egységes jogalkalmazása alapvető fontosságú. Jelenleg sem az egyes építési hatóságok, sem a főépítészek, tervtanácsok egységes jogértelmezése -jogalkalmazása nem valósul meg. Szükségesnek látjuk az építési hatóságok országosan egységes koordinálását, szakmai iránymutatást, rendszeres egyeztetést a folyamatosan felmerülő kérdésekben. A mai napig tisztázatlan, hogy miben, milyen joghatású iratot adhat az építtető (beruházó), vagy tervező számára a hatóság (engedélyező, építésfelügyeleti) a főépítész és a szakmai kamara.  Ezt a feladat és hatáskört is a törvényben kell rendezni.

Pontosan szabályozni kell az egyes eljárásokba bevonandó szakhatóságok körét, szerepét, jogait és felelősségét. Meg kell akadályozni, hogy egyes szakhatóságok olyan mértékben uralják el az eljárást, hogy az sok esetben az épített környezet kárára is történjen (pl. katasztrófavédelem). Biztosítva minden jogszabály betartatását, az élet- és vagyonvédelem elsőrendűségét, rugalmasabb hatósági rendszert kell kiépíteni, és jogszabályokkal szabályozni, biztosítva a mérlegelés lehetőségét olyan esetekben, amelyre nincs egyértelmű és konkrét előírás.

Egyértelműen szabályozni kell a különböző eljárások során benyújtandó dokumentációk műszaki tartalmát, törekedve arra, hogy csak az eljárás lefolytatásához, az elbíráláshoz szükséges dokumentációt kelljen benyújtani. Ezen szabályzatok kidolgozását a szakmai szervezetekre kell delegálni azzal, hogy ezek tartalma kötelező érvényű minden szereplő számára. 

A tájépítészeti alkotások jelenleg nem építési engedély kötelesek. Javasoljuk ennek visszaállítását. 

Felül kell vizsgálni az egyszerű bejelentéssel kapcsolatos szabályozást, az elmúlt időszak tapasztalatai alapján. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy elkerülhetőek legyenek azok a jogviták, amelyek abból fakadnak, hogy az ellenőrző hatóság (építésfelügyelet) csak a beruházás későbbi, vagy rosszabb esetben végső fázisában ellenőrzi a tevékenységet, és fed fel esetleges hiányosságokat, amelyek abban a fázisban már olyan súlyú kárt jelenthetnek az érintetteknek, amik a beruházás ellehetetlenülését, egy család, vagy egy tervező tönkremenetelét jelenthetik. A probléma kezelésének átmeneti megoldása lehet az ellenőrző hatóság megerősítése, az ellenőrzési kapacitásának növelése.

Javasoljuk az építésigazgatás speciális jellegére való tekintettel fellebbezés lehetőségének biztosítását. A tapasztalat azt mutatja, hogy az évekig tartó bírósági eljárások miatt egy építéshatósági elutasítás ma egyet jelent egy tervezett beruházás meghiúsulásával.

Az építési engedély kérelem szüneteltetését legyen elég, ha a megrendelő/tulajdonos vagy meghatalmazottja kérvényezi, ne tekintsék ilyen esetben ügyfélnek az összes szomszédos ingatlan tulajdonosát. Jelenleg a szüneteltetést a szomszédoknak (es minden más ügyfélnek, kivétel nélkül) is hozzá kell járulni, ami teljesen életszerűtlen, és teljesíthetetlen feltétel.

Tervezői és a kivitelezési tevékenység minőségére és hatékonyságára is kedvező hatással lenne a jogbiztonság javítása. Az építtetők jogkövető magatartását (az szabálytalan építkezések számának csökkenését) mindenképpen elősegítené az építésügyi bírság mértékének és a kiszámolási rendjének olyan életszerűbb (igazságosabb) szabályozása, ami a tényleges (adott esetben szakértő által meghatározott) építményértéket veszi figyelembe. Ez természetesen településenként, épületenként eltérő mértéket is adhat, ami reálisabbá teszi a folyamatot.

Az engedélyezési folyamatban áttekinthető rendet kell teremteni. Még egy gyakorlott tervezőnek, de gyakran még az engedélyező hatóságnak is gondot jelent, főleg épületek átépítésénél, hogy az adott esetekben mely engedélyezési eljárást kell lefolytatni. Ezek az eljárási szabályok a jogszabályokban szétszórva, gyakran átfedésekkel szerepelnek, áttekinthetetlenek.

Javasolt ezt egységesen kezelni, egy összefoglaló táblázatban, mátrixban bemutatni, függetlenül attól, hogy az épület új építésű, vagy rekonstrukció, függetlenül attól, hogy milyen településen, vagy védett városrészben van, függetlenül az épület funkciójától vagy méretétől, függetlenül attól, hogy az épület műemlék, vagy egyéb védettséggel rendelkezik. Ebben a mátrixban be kell mutatni, hogy mely esetben kell településképi engedély, mely esetben építési engedély, mely esetben örökségvédelmi bejelentés, örökségvédelmi engedély stb.

Minden eljárásnál meg kell határozni, hogy az eljárást milyen egyéb cselekményeknek kell megelőzni, pl. főépítészi konzultáció, tervtanács, szakhatósági konzultációk. Felül kell vizsgálni a szakhatóságok szükségességét. Pontosan meg kell határozni mely esetekben szükséges részvételük az eljárásban, az eljárási idejüket jelentősen csökkenteni kell.

7.Szakmai kontroll - főépítészi rendszer, tervtanács
Meg kell erősíteni a főépítészi rendszert. El kell érni, hogy minden településnek legyen vagy önálló vagy közös főépítésze. Biztosítani szükséges a főépítészi munka elismertségét az önkormányzati rendszerben. A főépítészi munka előfeltétele kell legyen a kamarai tagság, biztosítva ezáltal a főépítészek feletti szakmai kontrollt, főépítészi tagozat létrehozásával pedig olyan szakmai fórum kialakulását, ahol a főépítészek a rájuk egységesen vonatkozó szabályzókkal kapcsolatos közös véleményüket is meg tudják fogalmazni.

A törvényben pontosítani kell a főépítészek tervezői tevékenységének alapvető feltételeit. A részletekről külön jogszabályban és a MÉK Etikai-fegyelmi szabályzatában kell rendelkezni.

Szükséges a tervtanácsi rendszer hierarchiájának pontos felépítése. Pontosan definiálni kell, hogy egy épület méret, funkció, védettség stb. szerint melyik tervtanácshoz tartozik. Feltétlenül el kell kerülni az átfedéseket, hogy egy tervet több tervtanács is véleményezhessen (pl. települési főépítészi és világörökségi tervtanácsok), vagy még rosszabb, kötelező legyen ez. Három szint meghatározása szükséges: települési tervtanács, területi tervtanács és országos építészeti tervtanács. Az épület esetleges védelme esetén ezekhez a tervtanácsokhoz kell esetenként a megfelelő szakembert delegálni.

A tervtanácsi vélemény betartását kötelezővé kell tenni (ne csak javaslat legyen), viszont a települési és a területi tervtanácsok véleményével szemben kifogással lehessen élni. A kifogásban foglaltakat az országos állami főépítészi tervtanács véleményezi.

Javasolt szabályozni, hogy milyen jogosultság és szakmai gyakorlat szükséges az egyes tervtanácsi szerepkörök ellátásához.

A szabályozási tervek jóváhagyása során nagyobb szerepet kell kapniuk a tervtanácsoknak.

8.A tervpályázatok rendszere
A tervpályázat a munkába adás folyamatának alapvető eleme, ezért a két téma nem választható el egymástól.

A tervpályázatok rendszerét alapvetően felül kell vizsgálni, és az aktuális, illetve prognosztizálható viszonyokhoz kell illeszteni. Ki kell bővíteni a tervpályázati formák körét, biztosítani kell az egyszerűsített tervpályázatok, a meghívásos tervpályázatok, a névaláírásos tervpályázatok és a többfordulós tervpályázatok szabad választási lehetőségét. Pontosan szabályozni kell, hogy mely tervpályázati formához milyen tartalmi követelmények társíthatók, elkerülendő a felesleges munkarészek készítésének megkövetelését. Meg kell teremteni a törvényi feltételeit annak, hogy a tervpályázat nyertese részt vehessen a további tervezési munkában, és az építészeti minőség ne legyen alacsonyabb rendű szempont, mint a tervezési díj.

9.A településfejlesztés és településrendezés
A településfejlesztés helyi közügy, helyben biztosítandó közfeladat (Mötv. 13. § (1) bekezdés). Minden önkormányzatnak rendelkeznie kell hosszú-, közép- és rövid távú koncepcióval, stratégiával és programmal, melyeket döntéseinél érvényesítenie kell. A megfeleltetést minden önkormányzati döntésnél igazolni kell. Ezen elvet a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások esetén a közös érdek megtalálása érdekében legalább a párbeszéd szintjén kelljen biztosítani.

Az önkormányzat az épített környezet, a település tervszerű alakítása és védelme érdekében végzett településrendezési feladatát tovább javasolt egyszerűsíteni. Javasolt itt is azt az elvet kell követni, hogy minden, ami a helyi építésszabályozással kapcsolatos egy szabályzatban legyen. Egy település, egy szabályzat. Javasolt, hogy a helyi építési szabályzat egyszerű, áttekinthető, érthető legyen.

Vissza kell állítani a településképi eljárásnál a polgármesteri vélemény kötelező érvényesítését. Fenti javaslattal egyidejűleg a főépítészek szakmai konzultációjának kötelező figyelembevétele javasolt a jelenlegi, de átalakításra szoruló egyszerűsített bejelentési eljárásnál is. A településképet rontó állapotok, beavatkozások elleni fellépés nem eléggé hatékonyak. Sokkal egyértelműbb és szigorúbb szabályozás szükséges.

10.Zöldterületek, zöldfelületek
A jogszabálynak ki kell térnie a zöldfelületi szabályozás kérdéseire, legyenek azok egy adott ingatlan zöldfelületével, vagy a közösségi zöldfelületekkel kapcsolatos kérdések. Az súlyos hiányossága a jelenleg érvényben lévő OTÉK-nak, hogy a fa kifejezéssel összesen 1 helyen találkozunk, a parkolók között biztosítandó fák esetében.

Nem szabályozott települési szinten a zöldfelületi rendszer tartalma. Nagyon kevés figyelem fordítódik mind területi, mind pedig települési szinten a zöldfelületekre, zöldterületekre. Az új jogszabályokban kiemelt szerepet kell kapjon ez a szakterület.

Nem szabályozott kellő fontossággal és pontossággal a közterületek kialakítása, használata. Pedig a települési szintű élet ezeken a tereken zajlik.

A lokális vízmegtartás és a zöldfelületek klímajavító szerepkörének erősítése elengedhetetlen.

A csapadékvíz helyben tartásának (pl.: szikkasztás, esőkertek, szivacsváros, tetőkertek, zöldfalak) keretjellegű szabályainak megalkotása szükséges.

Zöldfelületi kiemelt értékek védelme érdekében keretjelleggel meghatározott védelmi kategóriák felállítása szükséges (idős, nevezetes fák, történeti és városszerkezeti jelentőségű fasorok, történeti kertek és parkok, gyűjteményes kertek, arborétumok, egyedi tájértékek) mindazokra a zöldfelületi értékekre, amelyek a természetvédelem klasszikus kategóriáiba nem férnek bele, de települési kultúrtörténeti értéket képviselnek.

A hatályban lévő biológia aktivitás számítás nem éri el célját. Új, hatékony eszköz szükséges a zöldfelületek védelme érdekében. Alkalmazását javasoljuk nem csak az új beépítésre szánt területeknél, hanem a beépítésre szánt területek közötti övezeti átsorolásakor is. Valamilyen formában a növényzet tényleges „biológiai aktivitását” kell figyelembe venni, amely nem kizárólag a területfelhasználástól, illetve az építési övezeti besorolástól függ.

Termőföld kivonások visszaszorítása érdekében külföldi mintára kezdeményezzük a talajlezárási díj bevezetését, mely a szabad talajfelszín csökkenését lenne hivatott visszaszorítani az építési munkák során.

A zöldterületek digitális nyilvántartása, az aktivitási értékek naprakészsége elérendő cél kell legyen, melyre ösztönözni kell a településeket.

11.Nyilvántartások
Fontos azon digitális felületek meghatározása, nevesítése, biztosítása, amelyeken a beruházási folyamatokhoz szükséges adatbázisok elérhetőek. Ennek kiemelt eleme a települési szabályozási tervek „naprakész” állapotának elérhetősége. Fontos lenne jogszabályban szabályozni, hogy milyen terveket kell elérhetővé tenni a „jogalkalmazók” (állampolgárok, tervezők, hatóságok, stb.)  számára időben visszakereshető módon. Rögzíteni szükséges azt is, hogyan kerül szankcionálásra ennek elmulasztása.

Fontos lenne jogszabályban deklarálni, hogy a településrendezési eszközök kihirdetésének mi az egyetlen autentikus forrása, mert jelenleg teljes káosz mutatkozik ezen a területen. Célszerű lenne jogforrásként a Nemzeti Jogszabálytár www.njt.hu oldalán szereplő önkormányzati rendeletek tárát megjelölni. Ez lehetne az az egységes jogforrás, amelyet a beruházási folyamat minden szereplője - a fejlesztők, a tervezők és az építési hatóság is - figyelembe kellene vegyen a munkája során.

Készüljön nyilvántartás a zöldfelületek paramétereinek folyamatos detektálására (ne fogyjanak el az gazdasági- és lakóterületeken néhány év alatt teljesen a kötelező zöldek) és az engedély nélkül megvalósuló épületek regisztrálására (ne 10 év után derüljön ki, amikor már nem lehet mit tenni).

A törvény rendelkezzen a tervezés során felhasználandó adatok és a tervezést elősegítő rendszerek tekintetében az elektronikus felületek biztosításáról és az azon elérhető adatok közhitelességéről és naprakészségéről.

Meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a területi építész kamarák kijelölt képviselői meghatározott keretek között betekintési jogot kapjanak az engedélyezési eljárások ÉTDR felületébe annak érdekében, hogy a tervdokumentációk minősége ellenőrizhető legyen. Ez a lehetőség mind a jogalkotók, építési hatóságok, mind a társadalmi szereplők, építtetők, mind pedig az építészek érdekeit is szolgálja, hiszen egyetlen célja a minőségellenőrzés, a minél teljesebb, a jogszabályoknak minél inkább megfelelőbb tervdokumentációk szolgáltatásának kikényszerítése.

12.Digitalizáció
Elengedhetetlen a BIM körültekintő szabályozása. Pontos feltételeket kell szabni, hogy milyen esetekben indokolt a BIM alkalmazása, mikor milyen szintű BIM alkalmazás indokolt. Az építész irodák ellehetetlenülésének megakadályozására fontos annak jogszabályi rögzítése, hogy az Open BIM rendszerek alkalmazásával kielégíthetők az ezzel kapcsolatos követelmények.

13.Napjaink kihívásai
Ugyancsak hangsúlyos eleme kell legyen az új szabályozásnak a megújuló energiák kérdése. Ez részben vonatkozik az ezzel kapcsolatos beruházások szabályozási kérdéseire, másrészt a mindenféle beruházások során alkalmazott megújuló energiák alkalmazási feltételeire, legyenek azok tetőn elhelyezett napelemek, hőszivattyúk, vagy bármi más gépészeti vagy elektromos berendezés alkalmazási, elhelyezési kérdései.

Az energiafelhasználás optimalizálása mellett elengedhetetlen a műemléki épületekhez ajánlások megfogalmazása. A műemléki épületek és műemléki területeken folyó energetikai beruházások korlátok közé szorítása a műemléki szempontok védelmében esetenként elengedhetetlen.

14.Magyar Építész Kamara Témajegyzék/Tartalomjegyzék 2022.11.07. (lsd alább)

Kelt: Budapest, 2022.11.12.

Hajnóczi Péter
MÉK elnök