Idén 10. alkalommal kerültek méltó kezekbe az Ezüst Ácsceruza díjak. Az átadásra a Magyar Építészek Házában, a Kós Károly teremben került sor.

Az ünnepeltek: Hartmann Gergely, Nagy Bálint, Sulyok Miklós, Zubreczki Dávid

Akik döntöttek: Aczél Gábor, Bálint Imre, Benczúr László, Kassai Ferenc, Komjáthy Attiláné, Szmodits Júlia, Tolnay Tibor és Vadász Bence.

Akiktől az idei díjakhoz pénzbeli támogatást kaptunk: Budapesti Építész Kamara és Komjáthy Attiláné. Köszönjük!

A szervezők kiállítás keretében emlékeztek meg a tíz év díjazottjairól és az áprilisban elhunyt alapító, dr. Komjáthy Attila építészről.
A kiállítás 2019. december 19-ig tekinthető meg.

Laudációk:

HARTMANN GERGELY
Mindannyian naponta szenvedő alanyai vagyunk társadalmunk épített környezet iránti közönyének, ugyanis a modern épületek nem elég „szépek”.
Hartmann Gergely személyében találkozhatunk valakivel, aki ezt másként gondolja, látja.
Ennek a véleményének igen intenzíven ad teret sajtóban, előadásokon, interneten, kiállításokon.
Tíz éve önszorgalomból szerkeszti és üzemelteti a Modern Győr blogot, 2015-ben kétnyelvű könyv jelent meg szakrális témájú kiállításának összefoglalójából.
Jelenleg a MOME doktori iskolájának hallgatójaként az egykori Győri Terv építészeti történetét dolgozza fel.

Szakmánknak, társadalmunknak sok ilyen emberre van szüksége!

Gratulálunk!

Bálint Imre DLA

NAGY BÁLINT

A FUGÁBA lépve először mindig a személyét kerestem, majd a legalább ívnyi aktuális programot hajtogattam össze, hogy elvigyem.
A csapatával mindig jelen volt, de bátorságom nem volt oda-menni hozzá kérdezni vagy kiállítást, rendezvényt dicsérni. Nem értettem, hogy sugározhat valaki ennyi távolságtartást és vonzást egyszerre.
Interjúalanyként vallomásai engedik megismerni gondolkodásmódját és főleg cselekedeteit. Idézet TŐLE : "Még a saját kiállítótermemben, az N&n galériában fogalmaztam meg magamnak, hogy az építészetnek, mint kiállítási kultúrának nincsen közönsége. Van a képzőművészetnek, fotónak, a filmnek, a zenének, de az építészetnek nincsen. Tehát ezt a közönséget meg kell magunknak teremteni, olyan módon, hogy a gyakorlott kultúrafogyasztót a saját táplálékával becsaljuk, és másodlagos fogyasztásként megkapja az építészetet.”

Ybl díjas, Perika díjas építész, volt ács, tervezett ékszert, bútort, díszletet, alapítója és szerkesztője volt a Beszélőnek, a ’90-es évek közepén szerkesztett képzőművészeti filmsorozatot.
10 éve a FUGA Budapesti Építészeti Központ kreatív igazgatója, 7 gyermek édesapja. Nem tudjuk, felnőtt életében látta-e valaha valaki szakáll nélkül.

Az Orál Hystorin olvasható személyes visszaemlékezéséből tudhatjuk, hogy a kultúra-közvetítő, művelő attitűdöt genetikusan hordozza, úgy gyűjt maga köré mindenkit, aki érzékeny a világra, a művészetekre, mint annak idején nagyapja, Dr. Diósszilágyi Sámuel Makón. És ugyanez igaz a politikai, társadalmi szerepvállalására is.

Nagy Bálint vezetése alatt a FUGA olyan intézmény, izgalmas találkozó hely lett „ ami úgy multikulturális, hogy az építészet alapja ” - ahová nem csak építészek járnak, sőt a közönség nagyobb része civil. Bármikor bemehetünk, legyen az könyvbemutató, fotókiállítás vagy éppen Görgey Gábor "meseestje”, múzeumok éjszakája vagy elsőként rendezett építészeti , művészeti alkotások árverése. Nagy Bálint szerint az építészeten keresztül fontossá lehet tenni az összes művészetet.

Szabadságszerető és igénylő ember. Látszólag háttérmunkás, valójában főszereplő. Azok érik ezt csak el, akik valamennyire is egyben vannak magukkal, mert ezt a környezete megérzi. Szeretik vagy nem, de a szakmánkban nem lehet megkerülni. Hatással van mindenkire. Az építészetnek pedig szüksége van olyan emberekre, akik jó érzékkel elhelyezik a művészetek nagy szövedékében, képesek úgy nyitogatni a kapukat, hogy azon bárki önként belépjen és viszonyulni akarjon. Mert az építészet nemcsak az építészekre tartozik. Nagy Bálint ilyen ember.
Ha kérdezik hol a FUGA, a válasz legtöbbször az, hogy a Katona József színházzal szemben.
Nekem a FUGÁVAL szemben van a Katona József színház, megtisztel, ha most kezet fog velem.

Komjáthy Attiláné Kremnicsán Ilona
építész

SULYOK MIKLÓS

„Nem képtelenség egyszerre hagyománytisztelő és eredeti architektúrát művelni, világos értékválasztásokat követve érvényesíteni az építész belső igényességre szólító parancsát.”

Az idézet Sulyok Miklós művészettörténésztől származik, aki miután 1983-ban az ELTE Bölcsészettudományi karán olasz szakon szerzett diplomát, 1986-ban művészettörténészként végzett. Már a tanulmányai idején az itáliai kora reneszánsz építészettörténetével foglalkozott, kihasználva magas színtü olasz nyelvtudását. Az egyetemes építészettörténet, és elsősorban Filippo Brunelleschi munkásságának beható megismerése megalapozta az építészet iránti elköteleződését.
Már pályája kezdetén elsősorban a kortárs magyar építészet felé irányult az érdeklődése. Naprakész és széleskörű ismeretanyaga nagy szakmai tudásról és tájékozottságról tanúskodik.
1986 óta kisebb megszakításokkal a Budapest Galériánál dolgozik, 1993-1998-ig mint a Római Magyar Akadémia művészeti titkára nemzetközi művészeti programokat vezet. Többek között Makovecz Imre 1995-ös római kiállítását szervezi.
A Budapest Galériában felejthetetlenek voltak a Finnország, Svédország, Dánia, Svájc építészetét és iparművészetét bemutató kiállítások, de hasonlóan nagy érdeklődés kísérte a hazai építészcsoportok és szellemi műhelyek tevékenységének megismertetését, vagy egy-egy építész életművét, munkásságát reprezentáló alkotásokat bemutató tárlatokat. Így láthattuk többek között Sulyok Miklós rendezésében Dévényi Sándor, Bán Ferenc, Szalai Tibor, Ferencz István, Zsuffa Zsolt, Kalmár László építészek kiállítását.
Természetesen képzőművészeti és iparművészeti kiállításokat is rendez, azonban munkásságának jelentős állomása a 2002-ben a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjának kurátori megbízatása volt, amikor Ferencz István, Nagy Tamás és Turányi Gábor alkotásaival kívánta bemutatni, hogy a múlt hagyományainak tiszteletével, a modern kor technikai vívmányait eredeti módon felhasználva lehetséges jövőbe mutató építészetet művelni. „A kurátor szándéka szerint olyan tervezők alkotásait ismerhette meg jobban a nemzetközi közönség, akik a helyhez, tehát Magyarországhoz erősen kötődő építészeti tevékenységet folytatnak, ugyanakkor nyitottak a világ építészetéből jövő hatásokra is.” ( Karácsony Rita)
2005-től 2013-ig a Kortárs hazai építészet című tárgy előadója a Középülettervezési Tanszéken a szakmérnöki képzésben, egyben mélyreható kutatásokat végez a kritikai regionalizmus jelenségével kapcsolatosan a magyar kortárs építészetben. Kutatásának elsődleges célközössége a Plesz Antal szárnyai alatt, Bodonyi Csaba és Ferencz István által vezetett Miskolci Építész Műhely.
„Ahogy a művészettörténész rámutatott, tevékenységük szemben állt a modernizmus elvont, utópisztikus, a helyhez nem kötődő szemléletével, ugyanakkor építészetük nem volt elméleti megalapozottságú, sokféleségüket és ideológiamentességüket mindig is hangoztatták. Sulyok Miklós a következőkkel jellemzi a műhely tagjainak építészetére teljesen ráillő regionalizmust: a tervező építész számára az az elsődleges, hogy megfejtse a környezetet történeti, szociális és építészeti szempontból egyaránt, tehát, hogy kapcsolódjon a helyhez, akár a helyi formakincs – utánzás és érzelgősség nélküli – alkalmazásával.” (Karácsony Rita)
A 2015. május 15-én tartott akadémiai székfoglalójában is ezeket a magatartásformákat igyekezett illusztrálni.
Mindazok, akik eltávoznak közülünk itthagynak bennünk valami hiányérzetet. Így vagyok ezzel Dr. Komjáthy Attila esetében is, mert elmulasztottam kellőképpen megköszönni még életében azt a nemes gesztust, amit a Honi Művészetért Alapítvány alapítójaként az Ezüst Ácsceruza Díj létrehozásáért tett. Így ma már csak távolba kiáltva mondhatom, hogy köszönjük Attila.
De köszönet a családnak is, akik Attilának is emléket állítva felvállalták a jubileumi 10. díj átadásának megszervezését. Az alapítvány nemes célt szolgál, hiszen olyan személyek kaphatják, akik hozzájárulnak a hazai építészeti értékek és a hazai építőiparral kapcsolatos eredményeknek népszerűsítésében.
Nagy örömömre szolgál, hogy ebben a jubileumi évben a díjazottak között Sulyok Miklóst is köszönthetem.

Benczúr László
Ybl és Príma Primissima díjas építész

ZUBRECZKI DÁVID

Az „URBANISTA”

Fontos dolog az Építészet. Nekünk építészeknek talán a legfontosabb. Sokszor és sokat beszélünk róla, - azután rajzolunk-rajzolunk és rajzolunk, - komponálunk, - filozofálunk, - elméleteket gyártunk és megintcsak beszélünk, beszélgetünk róla.
Egymással…
Szinte csak szakmabeliek, „vájtfülűek” egymás között. különböző kiállításokon, vagy előadásokon, esetleg füstös tetőtéri műtermekben, neadjisten „lélekvesztő” kiskocsmákban.
De a „földi halandók” közül nem tud rólunk- és a kortárs építészeti művekről szinte senki. A „laikus testvérek” maguktól nem látnak, - nem tudják mit is kellene nézni, - hol kellene felfedezni a rejtett üzenetet, - mik a háromdimenziós kompozíció alkotóelemei, - hogy reagál egy új épület a környezetére, - milyen építészettörténeti előzményei vannak egy-egy térbeli gesztusnak.
De csak eddig volt ez így!
Mert jött Zubreczki Dávid. A jószemű, elfogulatlan és érzékeny „rezonőr”.
A „Kisbíró”.
És azóta minden fontos építészeti ügy, terv és cselekedet „közhírré tétetik” és „kidoboltatik”. Közérthetően, pontosan, de lélekkel. És egyre többen állnak körülötte a virtuális építészeti főtéren és hallgatják. Pékek, mérnökök, kertészek és könyvtárosok. Városlakók. Némelyek még el is gondolkodnak: „Hát ez volna az a híres építészet?”
Zubreczki Dávid ír, elemez, olvas és megmutat, publikál, előadásokat tart és kerekasztal beszélgetéseket szervez, hogy minél több helyre eljusson az építészet és az építészek háromdimenziós üzenete.
Mi építészek pedig most azt üzenjük neki: Dávid köszönjük!
Az Ezüst Ácsceruza Díj 2019 évben a tiéd! (is)

Vadász Bence DLA
építész