Hello Wood Építész Mustra ’18

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Hello Wood működésének mintegy tíz éve alatt felrázta a magyar építész-oktatást. Új szemléletmódjuk, elkötelezettségük a szociális érzékenységű projektek iránt, valamint hitük az építészet univerzalitásában és internacionalizmusában olyan nyári egyetemben öltött testet, amelyet mára több országban is követni igyekeznek. A nyári egyetem szabadsága azonban messze áll az egyetemi képzés rendjétől, annak meghódításához az egyetemek oktatási rendszere iránti tiszteletre is szükség volt. Így jött létre az Építész Mustra, amely az ország összes építészképzést folytató egyetemének delegáltjai számára nem csak egyhetes nyári tábor, de mára a kreditredszerbe integrált féléves szeminárium is.

Egy új szemléletű oktatási stratégia felfedezése a tanárok és a diákok számára is izgalmas kihívás. A minden résztvevő számára többletfeladatot jelentő program szereplői állhatatos munkájának eredményeként a hallgatók egy hét alatt valósították meg a fél éven át szemináriumokon kidolgozott terveiket. Az itt táborozó fiatalok különleges látásmóddal, új szemszögből közelítették meg a Tokaji borvidéket és fedezték fel a régió rejtett értékeit. Már 14-re bővült azoknak a településeknek a száma, amelyek részt vehettek abban az új programban, amely a hagyomány, a kulturális örökség és természeti kincsek megőrzése mellett 150 diák munkaterületévé vált. A hely jellegzetességeinek keresésében valamint abban a törekvésben, hogy a régió még színesebb és élettel telibb legyen, az összes építészképzést nyújtó egyetem részt vett, a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel kiegészülve. Talán a tábor legnagyobb nyeresége, hogy egyedül itt találkozhat célirányosan minden olyan magyar egyetem hallgatósága és oktató gárdája, amely építészképzést folytat, így megfigyelhetik egymás oktatási módszereit, és elkerülhetetlenül tanulnak is egymástól.

A Hello Wood minden projektjében úgy formálja a környezetet, hogy az ott élők véleményét veszi alapul, bevonja őket a folyamatba, és drasztikus beavatkozások helyett olyan közösségépítésben gondolkozik, ahol a külső szemlélők segíthetik a környék lakóinak életét. Mi sem példázza ennek sikerességét jobban, mint az, hogy a helyiek is szívükön viselik, magukénak érzik az installációkat, az önkormányzatok karbantartják az alkotásokat. Az Építész Mustra keretén belül és a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács támogatásával idén 10 projektet vittek végig a régió 8 településén: Bekecsen, Bodrogkeresztúron, Bodrogkisfaludon, Rátkán, Szegin, Szerencsen, Tarcalon és Golopon.

Az Egyetemek más-más szempontokat emeltek ki a projektjeik során, a közösség életére való reflexió, valamint az alapanyag ugyanakkor minden elkészült munkában közös. Az alkotásokat talán érdemes három nagyobb csoportra osztva kezelni. Eszerint szociális alapokon nyugvó, erős használati értékkel bíró művet hoztak létre a Magyar Képzőművészeti Egyetem diákjai, akik ÉLJ A MÁV-NAK! című installációjukban a golopi vasútállomásra készítettek árnyat adó várót, miközben felújították az állomás nyilvános vécéjét is; a Budapesti Metropolitan Egyetem delegációja FEDÉLSZÉP című alkotásával pedig Tarcal focipályájának lelátóját fedte le klasszikus, csapolás nélküli fedélszékkel.

Elvonulásra, szemlélődésre teret adó, meditatív építményt emelt a Budapesti Műszaki Egyetem a Szerencs fölötti dombra ÉGLÉK címmel, amely egyfajta téri játékként simul a fenyves sűrűjébe; a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak TŰZVÍZNÉZŐ-je Bodrogkisfalud tavára készült víz fölé helyezett tűzrakóhely, a helyiek számára oly fontos uszadékfából; a BLUES, vagyis a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézete Szegi közösségi háza mellé, a fiatalok szokásos találkozási pontjához közel épített ülőhely-játszótér együttes; a Szent István Egyetem - Tájépítészeti és Településtervezési kara pedig TARCZALI PLATZ címmel egy, Tarcal fölé magasodó konzolos kilátót tervezett, amely mintegy kijelöli az Alföld és a Tokaji-hegy találkozásának helyét, szemlélődésre késztet, de megidézi a szomszédos temető és az alatta elterülő, kudarcra ítélt álpincesor formáit is.

Emlékmű-jellegű építményt alkottak a Debreceni Egyetem diákjai Szerencsre: FÜSTÖLŐ című monumentális alkotásuk újjáéleszti a bezárt cukorgyár kéményeit; a Széchenyi István Egyetem hallgatói egyenesen egy eredetmondát írtak Rátkáról, amelyhez kapcsolódóan meg is alkották a falu védelmező kakasa, RÁTKAKAS szobrát; a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának képviselői a bekecsi tanösvény indulópontjának helykijelölését tették feladatukká, direkt címadásuk – É 48°09’30” K21°10’22” – is egyértelmű programadás; a Pécsi Tudományegyetem hallgatóit Bodrogkeresztúr legendássá vált gólyájának tragikus halála érintette meg, BODROGÓLYA című installációjuk Fülöp ég felé törő csőrét imitáló oszlopával és szemlélődésre teret adó kilátójával mementóként áll a Bodrog partja felett.

E hiánypótló tábor igyekszik megértetni a hallgatókkal (és tanárokkal) a múlt és a jövő, a természeti  és az épített környezet, valamint az egyén és a közösség összefüggéseit. Célja az egyetemek közötti együttműködés, a fiatalok együtt gondolkodásának elősegítése olyan helyzetben, amelynek során a diákok egy teljes projektet vihetnek végig, így tapasztalják meg a felelősséget a saját csapatuk, valamint az adott közösség és környezet iránt is. Az Építész Mustra kiemelt célja, hogy kiegészítse az egyetemek elméleti képzését: a diákok az ötlettől a megvalósulásig végigkövethetik a munkafolyamatokat, és maguk építhetik fel az installációikat a Hello Wood csapatának szellemi támogatásával és esetleges megoldási javaslataival. Ez felbecsülhetetlen gyakorlati tapasztalatot jelent a diákoknak, valamint gazdagítja a portfóliójukat és fejleszti szakmai képességeiket.

Olyan építész nemzedék kinevelése, amely érzékeny a környezete és a szociális szempontok iránt, szabadon tervez, ugyanakkor képes csapatban dolgozni nagy nyereség az építész szakma, de az egész társadalom számára is. Az új szemlélethez már utat nyitott a Hello Wood, de azon az egyetemeknek kell majd végigmennie.

Móré Levente

AZ ÉPÍTÉSZ MUSTRA SZERVEZŐI

Pozsár Péter, Huszár András, Ráday Dávid (a Hello Wood társalapítói)  

Farkas Anita (projekt vezető), Cselovszki Andrea (projekt menedzser asszisztens), Fekete Nóra (építészeti koordinátor), Szőke Gergely Lukács (grafika)

A Hello Wood csapata:

Janota Orsi, Lakatos Niki, Karig Fruzsi, Szerencsés Rita, Almássy Lili, Hajdú Ildikó, Ásmány Lívia, Gáspár Petra (projekt menedzsment)

Bányai Csaba, Bajtai Ádám, Mangliár László, Kiss Ábel, Varga Mátyás (tervezők), Kruppa Levente (műhelyvezető), Géczi Georgina (pénzügyi munkatárs), Marton András, Sóvári Zoltán (kivitelezés)

A PROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ EGYETEMEK ÉS CSAPATVEZETŐIK

Budapesti Metropolitan Egyetem | Molnár Beáta, Pintér Márton

Budapesti Műszaki Egyetem | Lassu Péter, Pálóczi Tibor

Debreceni Egyetem | Keller Ferenc, Zombor Gábor

Magyar Képzőművészeti Egyetem | Gálhidy Péter, Sallai Géza

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem | Bene Tamás, Vass-Eysen Áron    

Pécsi Tudományegyetem | Borbély Fruzsina, Sztranyák Gergely, Zilahi Péter

Soproni Egyetem | Herczeg Tamás, Hadas László, Nagy György

Széchenyi István Egyetem | Élő József, Nagy András

Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar | Rohoska Csaba

Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Kar | Zelenák Fruzsina, Valkai Csaba