„Egy építész, aki fotóz és egy fotós, aki épületeket tervez.”

Ha például valamelyik IKEA-ban nézelődünk, megvehető poszter formájában mindjárt találhatunk is egy híres példát építészet és fotográfia kapcsolatára. A képet újabb kutatások szerint Charles Ebbets készítette, a fotótörténet könyvekben sokáig Lewis Hine szerepelt alkotóként. Az viszont biztos, hogy a fotó a 30-as évek legelején az Empire State Building építésének egy mozzanatát ábrázolja. A képen 11 munkást látunk, egymás mellett ülve, legalább százméteres magasságban egy acélgerendán éppen pihennek. A legnagyobb nyugalomban beszélgetnek, dohányoznak, sőt figyelemre méltó módon az ételes dobozok mellett még egy laposüveget is felfedezhetünk az egyik alak kezében.

A 19. század közepén növekedésnek indultak a városok, a fotózáshoz egyre érdekesebb alapanyagot szolgáltattak. A fényképészek előszeretettel ábrázolták a múlt azon tartósnak bizonyult emlékeit, amelyekkel a közvélemény azonosította a különböző városokat. Fotográfiai szempontból talán a legismertebb példa a Haussmann báró által irányított Párizs arculatát átformáló urbanizáció. Ennek a folyamatnak egy későbbi fázisába kapcsolódott be fotósként Eugéne Atget, akit elsősorban az eltűnőben lévő múlt világa érdekelt, ebből formált személyes víziót. Ezzel vált később fotótörténeti idollá.

Magyar szempontból talán Lucien Hervé néven világhírűvé vált Elkán László kapcsolata az építészettel a legismertebb példa. 1949 és 65 között gyakorlatilag Le Corbusier modernista építész „házi fényképésze” lett. Corbusier azért kedvelte Hervé képeit, mert a fotók épületei tömegének nem puszta fotográfiai leképezései voltak, hanem azok vizuális szellemiségét ültették át a fotográfia nyelvezetébe.

Teljes cikk képekkel!