A szeptember 19-i konferencián rövid válogatást láthatnak és hallhatnak a résztvevők az elmúlt két és fél évtized fejlesztéseiből, szerzetesrendi építkezéseiből.

A szerzetesrendek a középkori Magyarországon jelentős mértékben járultak hozzá építészeti kultúránk fejlődéséhez, településeink alakításához. Egyes városaink monostorok körül, azok közelében jöttek létre – elég itt Pannonhalmára és Zircre utalnunk. A későbbi évszázadokban is jelentős szerepet töltöttek be a szerzetesrendek, s templomaik, kolostoraik, iskoláik, kórházaik mindmáig meghatározó elemei városainknak és falvainknak.

E félnapos együttléten rövid válogatást mutatunk be az elmúlt két és fél évtized fejlesztéseiből, szerzetesrendi építkezéseiből. Nincs pontos áttekintés ezekről a kisebb és nagyobb projektekről, ezért lehet, hogy válogatásunk során fontos elemek kimaradtak. Reméljük, hogy e panoráma mégis hű és érdemi képet nyújt arról a környezetről, ahol a rendek és a hozzájuk tartozó világiak a társadalom számára áldásos tevékenységüket folytatják. A lényeg a közös keresztény élet, a tanítás, a betegápolás, az imádás, de bízvást mondhatjuk, hogy nem mellékes a keret sem: maguk az épületek is regélnek az ezeket létrehozó szellemről, az ott megélt szeretetről, a közösségről. 

„A szeretet egybegyűjt, egyházzá teszi a népet. A szeretetnek ez a tulajdonsága házakban ölt testet, templomokban, mindabban, ami körülveszi és befogadja az egyes embereket és Isten népét.” – mondta Chiara Lubich, a XX. század egyik jelentős személyisége, amikor a harmónia és a környezet aspektusairól beszélt. Majd így folytatta: „Mivel ezek az épületek halálunk után is fennmaradnak, nagyon fontos, hogy megmaradjon bennük annak a tervnek a lenyomata, amit Isten erről az itt lakó családról (közösségről) elgondolt. Így majd amikor az újonnan meghívottak – akiket Isten a jövőben hív majd közéjük – ezeken a helyeken járnak (a találkozótermekben, a kápolnában imádkozni, a raktárban, a betegek szobájában, a tanulóban, a termekben stb.), az épület is segíteni fogja őket hivatásuk szerint élni.”

Megfelelnek a programban bemutatott épületek, együttesek ennek a magasztos ideának? Elgondolkodhatunk, beszélgethetünk, meggyőződhetünk erről a délután folyamán.

Előadók és előadások:

Czigány Tamás: Kortárs építészet Pannonhalmán

Nagy Tamás: Korlátok közt szabadon

Golda János: Iskolák és piaristák tegnap és holnap

Major György: Szerzetesi szív, ige és tér megtapasztalása építész szemmel

Ónodi Gábor (és Tsai): Szalézi újrakezdés, építkezések 1991 óta.

A konferencia helye: Piarista Gimnázium, 1052 Budapest, Piarista utca 1. II. emelet, Üveges terem

Ideje: 2015. szeptember 19., szombat délután 14–19 óráig.

Az előadókkal mód nyílik eszmecserére, beszélgetésre.

Moderátor: Körmendy Imre