Életének 81. életévében hosszan tartó betegség után elhunyt Jeney Lajos Ybl-díjas építészmérnök, DLA.
Pályáját a többfunkciós, általános művelődési és nevelési központok hazai megteremtésének szentelte.
Évtizedeken keresztül képviselte e témában hazánkat az UNESCO szakmai munkacsoportjában. Országszerte középületek, köztéri szobrok valamint megannyi általános művelődési és nevelési központ őrzi munkásságát. Aranydiplomája után megszerezte az építészek számára elérhető DLA tudományos fokozatot is.
1933-ban született Biharnagybajomban, 1951-56 között végezte el Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karát.
1977. Ybl-díj, 1986. Munka Érdemrend ezüst fokozat; 1992. Biharnagybajom község díszpolgára, 1993. Habitat ENSZ-emlékérem, 1994. Kecel város díszpolgára.
1965-66-ban UNESCO iskolaépítési tanulmányutat tett az NSZK-ban, Hollandiában, Svédországban, Finnországban, Svájcban. 1968-tól a Magyar Építőművészek Szövetsége, Nevelési és Sportlétesítmények Bizottságának vezetője.
1956-70 között a BVTV műterem- és osztályvezetője volt, 1970-74-ben a Típustervező Intézet irodavezetője, 1974-78 között ÁÉTV műszaki igazgatóhelyettese, 1978-83-ban főosztály-vezetője, majd 1983-90 között főépítésze. 1990-től a Típustervező Intézet-Eurovia Kft. ügyvezető igazgatója.
1989-től Mezőhegyes főépítésze, 1997-től a Magyar Építőművészek Szövetsége Ellenőrző Bizottság elnöke, 1998-tól a Szigligeti Táj- és Településvédő Kör elnöke, 2001-től Hajdúnánás város főépítésze.
2010-ben „FŐÉPÍTÉSZI ÉLETMŰ DÍJ”- at kapott, mint Hajdúnánás város és Mezőhegyes város főépítésze.
Részlet a laudációból: "széleskörű, aktív, kezdeményező, eredményes főépítészi – szakmai és közéleti – tevékenységéért. Meghatározó módon járult hozzá az épített környezet emberhez méltó és esztétikus alakításához. Mások mellett, kezdeményezésére több évtizeddel ezelőtt indult el a tervező építészek főépítészi szerepvállalása."
Tervei alapján több budapesti lakó- és középület épült, vidéken főleg nevelési-közösségi központjai épültek, a nevelési-közösségi központok hazai elterjesztője. Az első komplex magyar iskolaépítési kutatás vezetője 1968-70 között. Nevelési-közösségi központokról több dolgozata jelent meg hazai és külföldi lapokban, részt vett a vonatkozó szabványok kidolgozásban is.
Főbb épületei:
- Gimnáziumok (Budapest, 1963)
- Lakóépület (Budapest, Só utca 5., 1969)
- Lakóépület (Budapest, Kacsa utca 16-18., 1970)
- Belvárosi Távbeszélő Központ (Budapest, 1976)
- Nevelési Központ (Kecel, 1981-84).
forrás: artportal.hu, híradó.hu, foepiteszek.hu
Callmeyer Ferenc - Jeney Lajos emlékére
Ültem pajtámban
Mint minden reggelen,
S felnéztem
Emlékeim közül
A ritka szép kék égre.
Hold sarlója integetett
Ránk, ide lenn.
Ekkor szólalt meg a hang,
Attila fiú hangja:
Eltávozott apánk
Ma hajnalba.
Ültem, s bámultam az égre,
S benne milliárd atomba.
Lajos barátom Te most
A magasban ott fenn
Vagy már
Hol lakik a jó Isten.
Bennem végig siklott
Régi barátságunk.
Építészek voltunk, s Te is
Leraktad névjegyedet
Széles e Honban.
A Kárpát-hon Neked
Igen sokat köszönhet:
Iskolákat, s nevelési
Központokat.
Én is tanultam Tőled,
Főleg igaz EMBERSÉGET.
Most ülök,
s Te itt vagy emlékeim között.
Lajos barátom,
Az Isten legyen véled!
Callmeyer Ferenc
Utolsó módosítás időpontja: 2014-08-19 22:59:45
Megtekintések száma: 16350
Rövid link: https://mek.hu/index.php?id=42185