Adalékok és javaslatok az állami - és EU beruházások megvalósításának átszervezéséhez
„JÖNNEK AZ ÁLLAMI MÉRNÖKIRODÁK?” – írja címében a Magyar Nemzet dec. 21-i cikke. Tágra nyílt szemmel olvasom: VISSZAJÖNNEK? 23 év után? És miért? „A pontatlan mérnöki munkák miatt” - hangzik a sommás, igazságtalan, s ezért a mérnök társadalmat egészében sértő magyarázat.

A „helyzetértékelés” bennünk, folyamatokkal kezdettől együtt élő mérnökökben ugyanilyen sommás véleményt hív elő: A TÉVES DIAGNÓZIS ROSSZ TERÁPIÁHOZ VEZET. Mert ez a diagnózis téves, amit közös érdekünk elkerülni. Egyáltalán, volt átfogó értékelés, vagy elemzés az elmúlt 10 év Phare, EU és Leader támogatású beruházásairól? És netán az derült ki, hogy a műszaki tervezés az egyedüli probléma? Vagy az, hogy 2004. óta jogi, pénzügyi, politikai szervezeti struktúra tekintetében minden rendben van? Csak a műszaki színvonal? S ennek megállapításában vajon részt vettek hozzáértő, hivatott műszaki szakértők is? Aligha. A szakmai (tervező) kamarákat senki sem kérdezte, holott évek óta jelzik a rendszer működési zavarait, s évek óta ajánlották a jó diagnózisban való részvételi szándékukat, ami közös érdek lenne. A Bajnai kormány már egyszer tévedett, amikor a bonyolult folyamat egyik szálát kiragadva, úgy láttatta, hogy a pályázatok késlekedő megvalósulásának oka egyedül az építési engedélyek lassúsága. Ekkor belenyúltak két tucat jogszabályba, amitől az engedélyezés még lassúbb lett. (Múlt évben mindezt digitalizálva sikerült tovább lassítani.) Kiderült, hogy a lassúság a pályázati rendszer belső hibája és a politikai környezet miatt állt elő. Ezt a tévedést – most a műszaki szempont kiemelésével – nem lenne jó megismételni, azt vélelmezve, hogy a megbízható szakértelem csak az állami tervezésben valósítható meg, rehabilitálva a Kádár-rendszer tervezési struktúráját, mintha az csupán minőséget teremtett volna. Pedig a beruházási rendszer tényleg rosszul működik, s ennek egyik következménye (és nem oka!) a műszaki tervezés színvonala. Reformra tehát szükség van, ebben mindenki egyetért. De reform igényli az elmúlt 10 év átfogó elemzésén alapuló diagnózisát. Több beruházásban tapasztalatot szerzett tervezőként tennék egy pár észrevételt a diagnózishoz és a terápiához.

A kezdetektől - tehát 2004-től - nem alakult ki az EU támogatások, programok megvalósításának profi szervezete és módszertana. Az irányítási jogot szerzett szervezetek elsősorban politikai alapon szerveződtek, beleértve a személyeket is. A műszaki beruházásban, bonyolításban tapasztalt műszakiakat és a mérnök kamarákat, azok szempontjait ez a politikai – bürokratikus szervezet kihagyta. Így a műszaki szempontok fel sem merültek, vagy háttérbe szorultak, s az objektum helyett a pénz és a jogszabályok, s a forrás elosztás politikai aspektusa került a célkeresztbe. A műszaki dokumentáció eleve másodlagos fontosságú lett. Kimaradtak ezen szervezetekből azok a szakmailag felkészült beruházók is, akik a szakma több száz éves tudását, tapasztalatát birtokolták arról, hogyan is lehet egy beruházást a program-alkotástól a kulcsátadásig hatékonyan és minőségben megvalósítani. Ehelyett olyanok vették át az irányítást, azaz a döntési jogot, akiknek sem hozzáértése, sem felelőssége nem volt. Bárki lehetett projektmenedzser, pályázatíró, csak a mérnöki tervezést kötötték személyes jogosítványhoz, akiknek viszont nem volt döntési joguk, csak felelősségük. Tulajdonképpen a műszakiak csak a bűnbak szerepet kapták – létrejött az „én döntök, te vagy a felelős” szereposztás. Országosan kialakultak inkompetenciák. Mintha most is ez lenne a levegőben.
Mik voltak a rendszer részhibái?
Szándék és idő hiányában elmaradtak a tervpályázatok az előkészítésből, s így elmaradt a koncepciók versenye, a legjobb koncepció kiválasztása, a minőség legfontosabb társadalmi és műszaki garanciája (ha a pályázat mégis megtörtént, jó eredménye lett, mint pld. Pécsi Kulturális Főváros beruházásai).
Az elmúlt 20 év alatt a hazai építésügyben bonyolult és bénító jogszabályi környezet jött létre, mely nem a kreativitást és hatékonyságot, azaz nem az ideális végeredményt és a műszaki minőséget szolgálja. Ennek oka, hogy az épített környezet irányítása kormányzati szinten 1990-től alárendelt szerepben, kormányonként más-más minisztériumban, államtitkár-helyettesi szinten képviseltetve, végrehajtó  és nem kezdeményező szerepkörben van. Következmény, hogy az építés ügyének jogszabályai nagyrészt osztályvezető szinten jöttek létre, többnyire elmaradt, vagy felülbírált szakmai egyeztetésekkel. Ezt a jogszabály-béklyót jól érzékeli a jelenlegi kormányzat is, mert felismerte, hogy azok betartásával egy választási ciklus 4 évében nem tudja ígéreteit megvalósítani (most is több az áthúzódó beruházás), ezért a fontosabb beruházásokat külön jogszabállyal, „kiemelt” státussal részben függetleníti az általános jogszabályi környezettől. Ez érthető, ugyanakkor kínálkozik a másik, átfogóbb kormányzati lehetőség is: a jogszabályok teljes áttekintése és megváltoztatása. Ez sajnos eddig nem történt meg, bár mindenki várja.

A tervpályázatok elmaradásának két oka van. Egyik, hogy a pályázati rendszerben az előkészítésre (pályázat kiírás, stb.) van pénz, de pályázatra és műszaki tervezésre nincs költségkeret.
Ugyanakkor nem csak tervpályázatra, de még tervezésre sincs idő, mert a pályázat kiírása és beadása között néha csupán 1-2 hónap van, ami semmire nem elég, csak felületes tervekre. De igaz az is, hogy a jelenlegi tervpályázatok drágák és időigényesek. Mindezek eredményeként a megfelelő, gondos műszaki előkészítésre nincs mód, a tervezők kénytelenek elfogadni a diktált idő-feltételeket, sőt sok esetben ingyen előlegezik munkájukat, a tervezési díj költséget nem kockáztató önkormányzatoknak, vagy vállalkozásoknak. 
A pályázatok elbírálása nagyrészt engedélyezési tervek(!) alapján történik, melyhez tételes (!?) költségvetést kérnek, ami a tervek 30 %-os műszaki állapotában lehetetlen, így lényegében hazugság, hiszen még nincs szaktervezés (statika, gépészet, stb.) dokumentáció. A később elkészült műszaki kiviteli tervek ütköznek a hazug, de mereven betartandó költségvetéssel, s azt a látszatot keltik, hogy a műszaki tervek a hibásak a költségvetés pontatlansága, ill. hiányossága miatt. Tehát a rendszerhiba visszafordul és műszaki problémává változik. A költségtöbbletek tehát nem a hibás műszaki tervekből, hanem a hiányos (részleges) előkészítés alapján történt döntések miatt keletkeznek, valamint abból, hogy a pályázatok bonyolítása, közbeszerzése nem szakma-specifikusak, azaz túl általános feltételeket követnek. Az építmény közbeszerzése más kell legyen, mint egy garancialevéllel ellátott, polcról, vagy gyártósorról leemelhető gyártmányé, ahol már a gyártás befejeződött. Itt a gyártás most kezdődik, ráadásul helyszíni, kültéri  körülmények között. Az építőipari kivitelezés hagyományosan mindig tartalmazott olyan tartalék összeget, mely fedezetet nyújt a váratlan pótmunkákra, inflációra, előre nem látható műszaki, vagy időjárás problémákra. (Pld. Meglévő épületek rekonstrukciója, műemlékek, v. téliesítés, talajviszonyok, betervezett gyártmányok, anyagok megszűnése, stb.) Mindezek elszámolására ma nincs lehetőség, ezért jelentkeznek költségtöbbletként, ami a pótmunkákra hirdetett – kötelező rész - közbeszerzések miatt további  időhúzást – költségnövelést jelenthet.
A folyamatok diagnózisa azt mutatja, hogy azok professzionalizmusa jelenleg hiányzik, s a rendszer valóban rosszul működik. Indokolt a folyamatok átalakítása azzal a céllal, hogy az EU pénzzel támogatott projektek a legnagyobb hozzáadott értékkel valósulhassanak meg. Ezért szükséges lehet egy új, professzionális központi szerv létrehozása. Elsősorban a pályázati célok megfogalmazása, programalkotás, pályázatírás, pénzügyi – jogi előkészítés – bonyolítás – ellenőrzés tekintetében, valamint a tervpályázatok és közbeszerzések kiírása, bonyolítása és értékelése miatt. Ennek a központi szervnek ugyanakkor magas szintű műszaki szakemberek tudására kell támaszkodnia. El kellene kerülni azt a jelenlegi helyzetet, melyben elfogadott, hogy képzettség és felelősség nélküli projektmenedzserek irányítsák a szakértelmet igénylő beruházásokat, s azt a tapasztalt helyzetet, hogy egy nagyberuházás tárgyalásán 12 fő közül kettő a hozzáértő és felelős, de a 10 főnek van döntési joga felelősség nélkül. Ezek a tárgyalások és az egész „együttműködés”, ügymenet etimológiai problémákkal terheltek, azaz nem értjük egymást. Ezért van szembetűnő műszaki színvonalbeli különbség az állami és üzleti szféra által létrehozott építmények között, mert az utóbbiban több a felelős és hozzáértő (kompetens) résztvevő. Ehhez elég megtekinteni a szakmai folyóiratokat. Ugyanakkor nincs szükség a jelenlegi, a mérnökök 23 éve, saját erőből (s nem privatizálással)  létrehozott tervező műterem hálózata helyett újra állami tervező irodahálózatot létrehozni. Ez furcsa fejlődési ív lenne; 1948-ig színvonalas magánirodák, majd állami tervezőirodák 1990-ig, majd magánirodák 2014-ig, majd újra állami irodák? A Kádár-kori építkezések elemzése mutatja, hogy nem feltétlenül született minőség. A szemlélet a  mennyiséget tartotta fontosabbnak. Ami az  állami irodákban a minőséget képviselte, az az 1948. előtti magántervező mérnökök tehetségének, tudásának, tapasztalatának és magatartásának az átmentéséből származott. Kétségtelen voltak előnyei is a nagy tervezőirodáknak, pld. Az, hogy jogászt sohasem láttunk az építkezés során, legfeljebb ritkán, ha utólag valamit jogilag megtámadtak. Ma pedig a jogász ül az asztalfőn és irányít. Mivel az építés – a közbeszerzés okán? – ma jogi aktussá vált. Az állami tervezőiroda-rendszer újbóli megvalósítása egyébként is irreális, hiszen az akkori kizárólag állami tervező irodák száma kb. 40 volt, átlag 500 fővel, speciális szakmai profilokkal (IPARTERV, KÖZTI, LAKÓTERV, UVATERV, MÁVTI, stb.). A mai struktúra megszüntetése erősen vállalkozás- és versenyellenes lenne, s nem lenne EU-konform sem. S kik lennének tagjai? Akik már voltak államiak, tapasztaltak, de önálló irodáikat kellene felszámolniuk, vagy akik még nem voltak részesei, de tapasztalatlanok? És tudjuk azt, hogy egy nagyobb objektum tervezése 30-40 fő műszakit igényel. S több objektum párhuzamos tervezése?
Az előfordul a külföldi gyakorlatban is, hogy egyes speciális feladatokra (amilyen egy vízügyi v. vasúti tervezés, vagy atomerőmű) állami részvételű projektcégek alakulnak.
Egyet lehet tehát érteni egy új – KÖZMUNKATANÁCSRA emlékeztető – professzionális központi rendszer létrehozásával, melynek ugyanakkor nem részese sem a tervezés, sem a kivitelezés, csak azok minőségi célú versenyeztetése.

A továbbiakban tekintsük át táblázatosan a leírt diagnózist és a javasolt terápiát.

 

DIAGNÓZIS	TERÁPIA
1) A jelenlegi szervezet nem professzionális, különösen műszaki szempontból.	Olyan profi, központosított előkészítő – bonyolító szervezet, mely biztosítja az EU-s pénzek elköltésekor a legnagyobb „szellemi hozzáadott értéket”. Ez hasonló, mint a valamikor Budapesti Közmunkatanács volt, csak országos szinten. Feladata a programok, a megvalósíthatósági tanulmányok, a jogi és pénzügyi előkészítés, pályázatírás és bonyolítás, tervezői versenyeztetés és értékelés, tervpályázat, referencia, kivitelezői versenyeztetés és értékelés, közbeszerzés ellenőrzés, amihez felkészült műszaki stábok is szükségesek. A projekt-menedzseri szerep legyen feltételhez kötve – mint a tervezés is.
2) Tervezési előkészítés, koncepció-kiválasztás hiányos, nincs rá pénzügyi keret, különösen az önkormányzati szektorban. Tervpályázat nehézkes, költséges, időigényes.	Anyagi keret szükséges: -     a tervezői előkészítésre, -          tervpályázatra, koncepció kiválasztásra. -          új, gyors, olcsó nyilvános és meghívásos tervpályázati rendszerhez (tervezői kamarák feladata). Idő biztosítása a tervpályázatra és tervezésre.
3) A döntések többnyire engedélyezési terv (!?) alapján, azzal nem szinkronizált, lényegében hamis  tételes költségvetéssel készülnek 30 %-os műszaki készültség mellett, ami több későbbi műszaki- és költség probléma forrása. A pályázat kiírók nem ismerik, s nem alkalmazzák a költségszámítás és a különböző tervfázisok összefüggéseit és változatait.	A tervfajták és költségszámítások szinkronizálása, pld. -          tanulmányterv (tervpályázat) fajlagos költségbecslés -          engedélyezési terv, mint tanulmányterv, vagy  tételcsoportos költségvetés. -          tender v. kiviteli terv - tételes költségvetés.
4) Tartalékösszeg szerepeltetésének hiánya, mely elszámolási vitákhoz, redukciókhoz vezet. Nincs kerete a váratlan többletköltségeknek.	A tartalékkeret bölcs szakmai hagyomány, mely az utóbbi időkben szűnt meg. Indokolt újbóli – kontrollált - alkalmazása, mert az építkezések sok előre nem látható helyszíni (!) problémával járnak (időjárás, termékek megszűnése, felújítások, rekonstrukciók esetén rejtett hibák, meglepetések, beszállítók megszűnése, stb.).
5) Nincs inflációkövetési keret. Így a sok esetben (pld. jogi okokból) évekre elhúzódó építkezést akár 10 %-os többletköltség terheli, melyet műszaki redukcióval szokás ellensúlyozni; eredmény: EUROGAGYI, vagy költségtöbblet.	Pénzügyi előrejelzések alapján a becsült inflációs értéket a beruházásban szerepeltetni kell, akár a kezdeti nettó keret terhére is. (Az építmények nem kész gyártmányok, a gyártás a tervezés után, a helyszínen történik.) Az egész folyamat időigényes, olykor 4-5 éves infláció terheli.
6) Nincs pótmunka-elszámolásra lehetőség. (Legújabban erre már van jogi lehetőség, de nincs pénzügyi keret.) A pótmunkák jelenleg új közbeszerzés-kötelesek, ami időigényes és álságos.	A pótmunkák a tartalékkeret terhére – ellenőrzés mellett – legyenek elszámolhatók, s ne legyen szükség al- és ál-közbeszerzésekre. (Az építmény nem késztermék!)
7) A közbeszerzések nem eléggé szakma-specifikusak, bürokratikusak, nem szakmai, hanem pénzügyi garanciákra koncentrál. Nem veszik figyelembe, hogy az építmények nem késztermékek, nem a polcról leemelhető – garancialevéllel rendelkező tárgyak, hanem a helyszínen, a kivitelezés során gyártódnak.	Szakma-specifikus – speciálisan az építésre vonatkozó közbeszerzés, tartalék összeggel, pótmunka elszámolással, inflációkövetéssel.
8) A tervezői művezetés jogszabály szerint nem kötelező, holott a felelős tervezők kivitelezés közbeni jelenléte a terv minőségi megvalósítását, így a megbízó érdekét szolgálja. Kinek az érdeke, hogy a felelős tervezők – akiknek szerzői jogai is vannak – ne vegyenek részt a megvalósulásban, vagy bárki helyettesítse ebben, ami összezavarja a felelősség határait? Ellentmondás, hogy a kivitelezés során a tervező jelenlétét ugyanakkor más rendeletek előírják.	Jogszabály módosítás szükséges a felelős tervezői művezetés kötelezővé tételével (hasonlóan a műszaki ellenőr, vagy műszaki vezető alkalmazásának kötelező jellegével), mert ez a műszaki minőség és megbízó (állami) érdek.
9) A tervezőnek  műszaki átadáson, üzembehelyezési eljáráson jogilag nincs hatásköre.	A tervező régi jogát vissza kell állítani és kibővíteni a műszaki minőség és a tervek szerinti megvalósulás (azaz a megbízó) érdekében.
10) Az elmúlt 23 évben a mérnök társadalom önerejéből, saját vállalkozásként létrehozott tervező irodai hálózata nem akadálya a műszaki tervezés minőségének, ugyanakkor feltétele a minőség versenyeztetésének.	A meglévő struktúra megtartása indokolt. Megszüntetése vállalkozás- és versenyellenes, nem EU-konform. Speciális esetben állami részvételű projektcégek létjogosultak lehetnek (pld. atomerőmű, vízügyi tervezés, városrendezés, stb.).

Miskolc, 2014. január 29.

Bodonyi Csaba DLA